Már nem az arany hajtja

- Köszönöm szépen, jól vagyok - kezdte mosolyogva Szöul bajnoka, akinek hangja ugyanolyan fiatal és energiával teli, mint két évtizede. - Kerek számhoz értünk, már ami a koromat illeti, de különösebben nem foglalkoztat. Közeleg a tanévkezdés, iskolaigazgatóként most ez köti le az időmet.

- Gondolom, húsz éve a torna volt a legfontosabb az életében. De mi az erősorrend jelenleg?
- Kétségtelen, korábban a torna volt az első. A másodikat, vagy harmadikat nem is tudom megmondani. Most természetesen más a helyzet. Az első mindenképpen a család. Van két gyermekem, a kislányom a napokban lett tizenhárom, a fiam tízéves. A második a munkám. Évek óta be akarják zárni az iskolát, így van miért küzdeni. A harmadik talán a vadászat, de szeretek itthon kertészkedni, a gyümölcsfákat gondozni. A lényeg, hogy a család közelében lehessek.

- Kanyarodjunk vissza egy kicsit a vadászathoz! A legnagyobb trófea?
- Egy huszonkét és fél centis vadkanagyar a csúcs.

- Ez elég félelmetesnek tűnik…
- Szívesen találkozom vaddisznóval, persze csak vadászat közben, még véletlenül sem az utcán! - nevet. - Amúgy a Bakonyban szoktam lőni.

- Ott adja ki a fölös energiáit?
- Ha olyan a kedvem, akkor például fallabdázom. De síelni is nagyon szeretek, képzelje, még síoktatói végzettségem is van. Eljárunk telente a családdal is, és az iskolai sítáborok is élvezetesek.

- Gondolom, azért figyel egykori sportágára. Van kedvence a maiak között?
- Persze, hogy figyelek, de úgy érzem, hogy kétezer óta kisebb hullámvölgyben van a sportág. Berki Krisztiánnak szurkolok, tehetséges srác, sokat számít a magyar tornának, hogy Európa-bajnok lett.