Meccsenként két gól sem elég

Jól tudták tehát a diósgyőriek, hogy Márkus Tiborra nagyon figyelniük kell, mégsem bírtak az újonc csatárával. Igaz, a támadó a Tatabánya javára megítélt 11-est elhibázta a meccs elején, végül azonban a három pont sorsát mégis ő döntötte el. Úgy tűnik, hiába készülnek belőle, megoldhatatlan feladatot jelent az ellenfelek védőinek a semlegesítése.

- Amikor a találkozó elején kihagyta a tizenegyest, szemmel láthatóan megszeppent, a folytatásban pedig hosszú ideig csak kóválygott a pályán, elbújva a diósgyőri védők sűrűjében. Egyszerűbben fogalmazva: nem játszott túl jól.
- Igen, ez valóban így történt. Magam is éreztem, hogy nem megy a játék, nem találtam a ritmust. Rendszerint rossz ütemben cseleztem, éreztem én is, nem ez lesz életem fő meccse. Persze mindehhez hozzájárult a büntető elhibázása is. Ha azt berúgom, bizonyára jobban ment volna.

- Hogy érzi, Kövesfalvi István védett nagyot, vagy túl gyengén lőtte meg a labdát?
- A meccs után beszéltem a DVTK kapusával, aki elárulta, pontosan tudta, hogy a jobb alsó sarkot veszem majd célba. Már a lövés előtt eldöntötte, hogy oda vetődik. Sajnos túljárt az eszemen, nincs ezen mit szépíteni. Nagyon bántott a hibám, és végig az járt a fejemben, tessék, miattam kapunk ki.

- Nem bízott a győzelemben?
- Az akarattal nem volt baj, de én biztos voltam benne, csak rögzített játékhelyzetből lehetünk eredményesek ezen a napon. S igazam lett: egy szabadrúgás hozta meg az egyenlítést, majd egy szöglet után nekem sikerült megszereznem a győztes találatot. Rögtön hozzá is teszem, szó sem volt szabálytalanságról, nem löktem senkit, egyszerűen jó ütemben ugrottam fel a labdára.

- Milyen csapat a Tatabánya, hol végezhet a bajnokságban?
- Erős középcsapattá válhatunk, bár ehhez az is kell, hogy ne csak itthon, hanem idegenben is eredményesebbek legyünk. Jól érzem itt magam, a szurkolók szeretnek, s remélem, sok-sok góllal tudom ezt meghálálni.

- Meg sem áll a gólkirályi címig?
- Azért várjunk ezzel. Persze vannak még céljaim és álmaim. Huszonhét éves vagyok, és gyakran eszembe jut, lehet hogy elherdáltam néhány évet a pályafutásomból. De ezen már felesleges rágódni. Inkább maradjunk abban, hogy későn érő típus vagyok, s most jönnek majd az igazi sikerek. A Fradiban nevelkedtem, a Siófok színeiben mutatkoztam be az élvonalban. Játszottam még Nyíregyházán, Fóton, Százhalombattán, a III. Kerületben, a finn másodosztályban, úgyhogy van mögöttem tapasztalat bőven. S persze szeretnék válogatott lenni, de tudom, hogy ahhoz még az sem elég, ha meccsenként két gólt lövök. Annál is több kell.