Keménykedés a pályán és azon kívül
Viselkedés a futballpályán  kényes téma. Egy csúf belemenés mindig "látványosabb", mint a játékosok közötti pacsi vagy kézfogás, és így általában a negatívumok maradnak meg bennünk. Az őszre visszapillantó sorozatunk ezen részében a magyar futballisták vérmérsékletét vizsgáljuk, ám mivel az edzők egyfajta kollegialitásból nem szívesen kritizáltak játékosokat, így őket inkább a követhető példaképekről kérdeztük.

M. Németh Péter
Budovinszky Krisztián ugyan nyugodtabb ôszt tudhat maga mögött, de a minszkiek elleni UEFA-kupa-meccsen igencsak indolensen viselkedett

M. Németh Péter
Budovinszky Krisztián ugyan nyugodtabb ôszt tudhat maga mögött, de a minszkiek elleni UEFA-kupa-meccsen igencsak indolensen viselkedett
Edgar Davids, Paolo Di Canio, Roy Keane és Edmundo.
A nemzetközi futballvilág fenegyerekeit ugyan aligha lehet kritizálni képességeik miatt, a pályán tanúsított viselkedésük viszont olykor közbotrányt okoz. Edgar Davids nagyképű, Paolo Di Canio rendszeresen a nácizmust idéző karlendítéssel üdvözli csapata, a Lazio szurkolóit, Roy Keane szókimondó, az a fajta, aki nem ismer se Istent, se embert, Edmundo pedig még a futballpályán sem riad vissza a testi fenyítéstől vagy a szó szerinti közelharctól.
Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években az volt a "nagy szám", amikor egyik-másik újság hírül adta, hogy Ebedli Zoltán, netán Törőcsik András együtt bulizott, manapság Balaskó Iván már-már egy személyben a magyar labdarúgás első számú fenegyereke. A pécsi irányító még soproni játékosként keveredett két csúnya ügybe: egyszer ittas vezetés miatt gyűlt meg a baja a rendőrséggel, majd egy videotékás hölgy vádolta meg, hogy a labdarúgó erőszakoskodott vele – azonban ez a futballpályán kívüli történet, a játékos, ha a futballról van szó, a PMFC egyik húzóembere, ha csak a labdával foglalkozna, csupa szépet és jót írhatnánk róla.
Az NSO ajánlja
Mintha egy másik fradista, a csapatkapitány Lipcsei Péter is nyugodtabban futballozott volna, mint az előző években. Korábban rendszeresen hergelte az ellenfél szurkolóit, ha lökdösődés alakult ki a pályán, abban szinte mindig részt vett, nem beszélve arról az ámokfutásáról, amelyet a Magyar Kupa előző kiírásának döntőjében művelt. Ám ezen az őszön ő is inkább csak a futballal törődött, s talán így tudott mindvégig gyengélkedő csapata vezéregyénisége lenni.
Horváth Gyula és a játékszenvedély… A pécsi (pardon: expécsi, merthogy idény közben eltanácsolták a klubtól) támadó nevét a legtöbben ma már nem a gólokkal, cselekkel, hanem a szerencsejátékokkal mossák össze. Horváth Gyula nem titkolta azt sem, hogy nagy tartozásokat halmozott fel szenvedélye miatt, igaz, ezeket a pénzeket mindig igyekezett visszafizetni. Ha nem tudta – beszélik –, az is előfordult, hogy a PMFC vezetői mentették meg ilyen-olyan kétes alakok bosszújától.
Kirívóan durva, futballpályára egyáltalán nem való viselkedése miatt kerülhet be összeállításunkba Molnár Zoltán. A Vasas kőkemény, egyesek szerint olykor alattomos védője a Honvéd elleni meccsen veszítette el önkontrollját, amikor a meccs 87. percében előbb vesén rúgta a földön fekvő Venczel Balázst, majd lefejelte Dancs Rolandot. Az MLSZ fegyelmi bizottsága példás büntetést szabott ki Molnár Zoltánra, ez év végéig eltiltotta, ráadásul 200 ezer forint befizetésére kötelezte.
Fair Play: Roberto Carlos az etalon
Nem megbántva a magyar futballpályákon nyargalászó labdarúgókat, kijelenthetjük: egyikük sem Roberto Carlos.
Nem csupán futballtudásban maradnak el a mieink a brazil válogatott és a Real Madrid klasszisától, hanem – és talán ez a szomorúbb – a mentalitást és a viselkedési morált tekintve sem érik el az ő szintjét. Roberto Carlos a világ egyik legsportszerűbb játékosa. A 2002-es vb-n például megtapsolta Ilhan Mansizt, miután a török szélső látványos csellel túljárt az eszén… Roberto Carlos akkor sem reklamál, ha történetesen ellene szabálytalankodnak, mi több, békítő szándékkal még ilyenkor is rendre ő nyújtja elsőként a kezét az ellenfelének. Roberto Carlos unikum a nemzetközi futballvilágban, noha rajta kívül még számos sportszerű játékos lép pályára hétről hétre.
Itthon más a helyzet. Természetesen nem lehet általánosítani, de idehaza mégis romlottnak hat a futball légköre, miként sok esetben a pályán tapasztalható morál is. Még véletlenül sem látni, tapasztalni Roberto Carloséhoz hasonló megnyilvánulásokat. Igaz, az ősszel Vincze Ottó erre kis híján rácáfolt. A 13. fordulóban rendezték a Fehérvár–Győr találkozót, és a 15. percben lapunk tudósítója azt jegyezte fel, hogy "Vincze Ottó belekönyökölt Schwarcz arcába (…), a győri játékos elnézést kért a fehérvári középpályástól."
Nincsenek példaképek
Szakértő: Bene Ferenc
Manapság a legritkább esetben láthatunk olyan mérkőzést, amelyen ne kerülne elő a sárga lap, s ami borítékolható: kisebb-nagyobb sportszerűtlenségek, durva belemenések "színesítik" a mecscset. Ezért is különleges a korábbi újpesti csatár, a 76 válogatottsággal büszkélkedő Bene Ferenc teljesítménye, akit – amellett, hogy kiváló játékos volt – pályafutása során egyetlenegy alkalommal sem állították ki.
"Nem kell emögött különleges magyarázatot keresni – mondta Bene Ferenc. – Egyszerű volt a helyzet: mindig a csapatkapitány beszélt a játékvezetővel, a többieknek pedig eszükbe sem jutott reklamálni. Akkoriban ugye sárga lapok még nem voltak, de különben is igyekeztem mindig fegyelmezetten futballozni, hiszen nem tehettem meg a csapattársaimmal szemben sem, hogy feleslegesen kiállíttassam magam. Ha pedig szabálytalankodtam is, udvariasan odamentem a bíróhoz, és igyekeztem megbeszélni vele a történteket."
Persze vannak esetek, amikor megbocsátható a sárga vagy akár a piros lap is, de csak abban az esetben, ha a labdarúgó a csapat érdekében követ el valamilyen szabálytalanságot. Súlyos probléma viszont, hogy a futballisták gyakran azért kapnak lapot, mert kirúgják a labdát a nézőtérre, vagy leveszik a mezüket a gólok után.
És hogy mi lehet a megoldás?
"Nem egyszerű a helyzet, a mai fiatalok ugyanis így nőnek fel, ezt látják a pályán – folytatta a 76-szoros válogatot újpesti támadó. – Nagy probléma az is, hogy Détári Lajos óta nincs olyan magyar futballista, akire felnézhetnének a gyerekek, aki példakép lehetne, míg korábban több világklasszis magyar futballista is volt. Roberto Carlos kiváló példa, ő azonban sajnos nem magyar, márpedig nekünk hazai példaképekre lenne szükségünk."
Aldo Dolcettit lehet követni!
Aldo Dolcetti új színt hozott a magyar futballba. A Budapest Honvéd olasz vezetőedzője először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Kispestre érkezése első heteiben napi négy gyakorlást vezényelt a játékosoknak. A sokak által lesajnált csapatból masszív gárdát faragott az ősszel, miközben a Honvéd labdarúgói, szurkolói valósággal áradoztak Aldo Dolcettiről. A szakember azonban akkor vált végképp szimpatikussá a közvélemény számára, amikor a 7. fordulóból elhalasztott, az ősz legnagyobb botrányával záruló Honvéd–MTK (2–2) mérkőzés lefújása után (Saskőy Szabolcs a 98. percben vetett véget a meccsnek, rögtön azután, hogy a vendégek kiegyenlítettek…) egy rossz szót sem szólt a játékvezetőről. " Játékosaim nagyszerűen futballoztak. Kár, hogy a végén mégis utolért bennünket az MTK, de hát ilyen a futball, ez benne van a játékban" – mondta Aldo Dolcetti.
Mészöly Géza, Újpest Vezetőedző:
Erős Károly habitusa és futballhoz való hozzáállása mindenki számára példaértékű lehet, ráadásul az egész ősz során kiváló teljesítményt nyújtott.
Csertői Aurél, FC Fehérvár Vezetőedző:
Szerencsére nálunk is vannak olyan játékosok, akiket példaképnek lehet állítani, de ezúttal nem szeretnék senkit sem kiemelni.
Supka Attila, Debrecen Vezetőedző:
Nem könnyű a kérdés, a futballban szereplők számára talán az MTK mesterét, Garami Józsefet lehetne példaképnek állítani.
Garami József, MTK Budapest szakmai igazgató:
Sajnos elveszítettük a példaképeket, noha véleményem szerint Illés Béla abszolút az lehetne, mind a játéka, mind a viselkedése alapján.
Pajkos János, Diósgyőr vezetőedző:
Horváth Ferencet emelném ki, aki játékával és viselkedésével is példakép lehet, az edzőkollégák között pedig több szimpatikus szakember is található.
Aldo Dolcetti, Bp. Honvéd Vezetőedző:
Nincs meg ahhoz a kellő ismeretem, hogy tudjam, ki az, aki a karizmája, intelligenciája révén jobbá tehetné a magyar futballt.
Sisa Tibor, Tatabánya Vezetőedző:
Garami Józsefet említeném, akiről eddig is tudtuk, hogy jó szakember, jó pedagógus, és nagy dolognak tartom, hogy ilyen jó eredményt ért el fiatal csapatával.
Reszeli Soós István, Győr szakmai igazgató:
Illovszky Rudolf és a napokban elhunyt Baróti Lajos lehetett igazi példakép. A játékosok közül Illés Béla, az edzők közül Csank János is követendő példa lehet.
László Csaba, Ferencváros volt vezetőedző:
Nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, ugyanis én mindenkit nagyon tisztelek, aki a labdarúgásért, a magyar labdarúgásért dolgozik.
Keszei Ferenc, Pécs szakmai igazgató:
A kollégák közül Garami József, aki kiváló edző, és emellett mindig sportszerűen nyilatkozik, a játékosok körében pedig Illés Béla, aki élő legenda.
Dajka László, Zalaegerszeg volt vezetőedző:
Tóth Mihály sportemberi magatartását emelném ki, de hozzáteszem, a sok kritikus megjegyzés ellenére nagyon sok magyar labdarúgó profi módon él és készül.
Selymes Tibor, Sopron megbízott edző:
Bagoly Gábor, aki úgy dolgozik minden edzésen és úgy készül a meccsekre, hogy az példa lehet a fiatalok számára.
Prukner László, Kaposvár Vezetőedző:
Nehéz kérdés, ám ha valakit ki kell emelnem, akkor talán Garami Józsefet emelném ki, aki remek ember és nagyszerű pedagógus.
Egervári Sándor, Vasas volt vezetőedző:
Mondjuk úgy, hogy az elmúlt esztendőkben több hiteles ember volt a pályán, mint azon kívül – persze tisztelet a kivételnek.
Urbán Flórián, REAC Vezetőedző:
Illés Bélát, Lipcsei Pétert vagy Kuttor Attilát említeném. Megjegyezném, hogy a fiataloknak nagyobb alázattal kellene viseltetniük az idősebb játékosok iránt.
Szentes Lázár, Pápa volt szakmai igazgató:
Az itthon játszók közül senkit sem említenék, a külföldön futballozók közül Gera Zoltánt emelném ki, az ő mentalitása mindenki számára példaértékű lehet.
Erős Károly habitusa és futballhoz való hozzáállása mindenki számára példaértékű lehet, ráadásul az egész ősz során kiváló teljesítményt nyújtott.
Csertői Aurél, FC Fehérvár Vezetőedző:
Szerencsére nálunk is vannak olyan játékosok, akiket példaképnek lehet állítani, de ezúttal nem szeretnék senkit sem kiemelni.
Supka Attila, Debrecen Vezetőedző:
Nem könnyű a kérdés, a futballban szereplők számára talán az MTK mesterét, Garami Józsefet lehetne példaképnek állítani.
Garami József, MTK Budapest szakmai igazgató:
Sajnos elveszítettük a példaképeket, noha véleményem szerint Illés Béla abszolút az lehetne, mind a játéka, mind a viselkedése alapján.
Pajkos János, Diósgyőr vezetőedző:
Horváth Ferencet emelném ki, aki játékával és viselkedésével is példakép lehet, az edzőkollégák között pedig több szimpatikus szakember is található.
Aldo Dolcetti, Bp. Honvéd Vezetőedző:
Nincs meg ahhoz a kellő ismeretem, hogy tudjam, ki az, aki a karizmája, intelligenciája révén jobbá tehetné a magyar futballt.
Sisa Tibor, Tatabánya Vezetőedző:
Garami Józsefet említeném, akiről eddig is tudtuk, hogy jó szakember, jó pedagógus, és nagy dolognak tartom, hogy ilyen jó eredményt ért el fiatal csapatával.
Reszeli Soós István, Győr szakmai igazgató:
Illovszky Rudolf és a napokban elhunyt Baróti Lajos lehetett igazi példakép. A játékosok közül Illés Béla, az edzők közül Csank János is követendő példa lehet.
László Csaba, Ferencváros volt vezetőedző:
Nem szeretnék senkit sem külön kiemelni, ugyanis én mindenkit nagyon tisztelek, aki a labdarúgásért, a magyar labdarúgásért dolgozik.
Keszei Ferenc, Pécs szakmai igazgató:
A kollégák közül Garami József, aki kiváló edző, és emellett mindig sportszerűen nyilatkozik, a játékosok körében pedig Illés Béla, aki élő legenda.
Dajka László, Zalaegerszeg volt vezetőedző:
Tóth Mihály sportemberi magatartását emelném ki, de hozzáteszem, a sok kritikus megjegyzés ellenére nagyon sok magyar labdarúgó profi módon él és készül.
Selymes Tibor, Sopron megbízott edző:
Bagoly Gábor, aki úgy dolgozik minden edzésen és úgy készül a meccsekre, hogy az példa lehet a fiatalok számára.
Prukner László, Kaposvár Vezetőedző:
Nehéz kérdés, ám ha valakit ki kell emelnem, akkor talán Garami Józsefet emelném ki, aki remek ember és nagyszerű pedagógus.
Egervári Sándor, Vasas volt vezetőedző:
Mondjuk úgy, hogy az elmúlt esztendőkben több hiteles ember volt a pályán, mint azon kívül – persze tisztelet a kivételnek.
Urbán Flórián, REAC Vezetőedző:
Illés Bélát, Lipcsei Pétert vagy Kuttor Attilát említeném. Megjegyezném, hogy a fiataloknak nagyobb alázattal kellene viseltetniük az idősebb játékosok iránt.
Szentes Lázár, Pápa volt szakmai igazgató:
Az itthon játszók közül senkit sem említenék, a külföldön futballozók közül Gera Zoltánt emelném ki, az ő mentalitása mindenki számára példaértékű lehet.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








