Feldolgozhatatlan dráma

Mit lehet ilyenkor mondani az édesanyának, az édesapának?

A Bánka szülők egyetlen gyermeküket vesztették el.

Bánka Gyulának, a vasárnap tragikus hirtelenséggel elhunyt Bánka Kristóf édesapjának a Fóti úti lakásában berendezett iroda falán kép fogadja a vendéget: Bánka Kristóf, a fiatal utánpótlás-válogatott labdarúgó és Bobby Charlton, az angol legenda mosolyogva ráz kezet egymással.

„Rengeteg hasonló képem van, de nem akarok múzeumot csinálni a fiam lakásából – mondta Bánka Gyula. – Imádtuk egymást Kristóffal, huszonévesen úgy tudott velem játszani, mint egy nagy gyerek. Egyelőre képtelen vagyok feldolgozni, ami vele történt. A tragédia után arra gondoltam, eladok mindent, a céget, a lakást, az autókat. De aztán rájöttem, hogy dolgoznom kell tovább. A fiam emléke miatt is. Azt tervezem, hogy éttermet nyitok. Kristóf vendéglátóipari iskolát végzett, és az volt az álmunk, hogy megnyitunk egy színvonalas restit. Ez a feladat rám maradt, de megteszem, mert ezzel is emlékezem rá, és kicsit így is együtt leszünk.”
Bánka Gyula és felesége, Edina meghatottan mutatja az udvarban százszámra sorakozó gyertyákat. Egykori játékostársak, edzők és szurkolók gyújtották őket, ezzel emlékezve Kristófra.

„Megrendítő átélni, hogy menynyien szerették a fiamat – folytatta Bánka Gyula. – Rengetegen eljöttek a keddi gyertyagyújtásra, és azóta is sokan megállnak itt. Tudom, gyermekem volt csapatai saját halottjuknak szeretnék tekinteni őt. Nem is értem, hogy ez pontosan mit jelent, de ha a temetésére szeretnének pénzt adni, akkor inkább ne erre a célra szánják. Úgy gondolom, létrehozok egy alapítványt, amely a Kristófhoz hasonló sorsú futballisták családját támogatja majd. Jó lenne, ha ebben segítenének, de ha nem, akkor megcsinálom egyedül is.”

Persze ez még mind messze van. Előbb mindenkinek túl kell tennie magát a tragédián, de mindannyian tudják: ez szinte lehetetlen.

„Még nem tudom, mikor enyhül a fájdalom, valószínűleg sosem – mondta a megtört édesapa. – Itt lakunk a Cérna-pálya mellett, amelyen Kristóf rengeteget futballozott. Volt, hogy üzentek érte, jöjjön már át, az első félidőben rúgjon három gólt, aztán mehet ebédelni. Nem sokkal később már együtt ettünk, ő meg mesélte, miként lőtte a mesterhármast. Nagyon szerette a futballt, tehetséges volt. Az ad nekünk erőt, hogy sok barátja itt van velünk, sohasem üres a lakás, egész nap jönnek a látogatók. Hálásak vagyunk azért a sok szeretetért, amit most kapunk.”

Bánka Gyuláék házában mindig sokan vannak. De egyvalaki, a 24 évesen elhunyt Bánka Kristóf mindenkinek nagyon hiányzik…