Rangadó helyett iskolajáték

A szenegáli Astou Ndiaye megivott egy kapucsínót, megevett egy nagy adag Gundel-palacsintát, majd még kért két deci hideg tejet a kávéja mellé a Szent György fogadó pincérétől; az ukrán Olekszandra Gorbunova valamivel mértéktartóbb volt, ő csupán két kiskanál cukorral édesítette a kávéját, majd maga elé dörmögte: „Remélem, jobban megy majd a játék, mint múlt hétfőn az Egyesült Államok válogatottja ellen.” Natália Hejková, az MKB-Euroleasing Sopron sok-sok nagy csatát megért, kétszeres Euroliga-győztes edzője csak rejtelmesen mosolygott, majd felkerekedett a vendégcsapat, s elindult a háromsaroknyira épült Lauber Dezső Sportcsarnok felé.

Hogy a pécsiek miként készültek az alapszakasz első helyéről határozó tegnapi szuperrangadóra, azt nehezebb lett volna nyomon követni, hiszen ők – hazai csapat lévén – otthon ebédeltek, ki-ki a mama vagy éppen önmaga főztjét fogyasztotta. S a szurkolók? Ők amolyan most vagy soha hangulatban várták a nagy csatát, átérezvén, mennyire fontos lenne a Pécsnek a győzelem egy héttel a Magyar Kupa soproni négyes döntője előtt. Nem beszélve arról, hogy a – a helyi fanatikusok számára elképzelhetetlen – kudarc azt jelentette volna, hogy sorozatban négy meccset veszít el a csapat, a két elbukott Vilnius-mérkőzés, a miskolci bajnoki s a vasárnap esti rangadó formájában. Mindenesetre a hazai szurkolók szeretetük megható megnyilvánulásaként hatalmas szívet formáltak fekete és fehér léggömbökből, a legalább tíz méter átmérőjű alakzatot körbeadogatták a tribünön.

A lélegzetelállító, egyszersmind könnyfakasztó produkció kezdetben hatástalan volt a pécsi hölgyekre, első három támadásukat elhibázták – igaz, a vendégek is, így 138 másodpercet kellett várni az első kosárra. Szerzője Cserny Réka, a soproni csapatkapitány volt. Aztán hosszú állóháború következett, enyhe vendégfölénnyel.

Ám mihelyt elkezdődött a második negyed, rászakadt a menynyezet a Sopronra. Szerencsére csak szimbolikus értelemben: 17–19 után 14 megválaszolatlan pécsi pont következett, s mire leülepedett a por, már 31–19 állt az eredményjelzőn. Albena Branzova triplái és Jekatyerina Liszina duplái hozták a legtöbbet a hazai közösbe, miközben odaát Horváth Zsuzsa, Nikki Teasley és Honti Kata próbálkozásai rendre csütörtököt mondtak. Aztán az utóbbi hetekben gyengélkedő két pécsi légiós, Amra Dapo és Vickie Johnson vette át a stafétabotot társnőitől – az előbbi tripláival, az utóbbi lerohanásaival és büntetőivel –, s ezáltal nőttön-nőtt a különbség egészen 46–28-ig, amikor is a dudaszó az első félidő végét jelezte.

A harmadik harmadban magabiztosan tartotta, sőt fokozta előnyét a kilencszeres bajnok. Feltűnt, milyen gyakran maradt egy szál magában a soproni kosár alatt Branzova, a botrányosan rossz védekezésbeli váltások miatt. Hosszú percekig még véletlenül sem találtak be a pécsi kosárba a vendégek, s 64–40-nél már 24 pontosra hízott a különbség. Rátgéber László, a Pécs mesteredzője – ahogy szokta – odafigyelt a legapróbb részletekre is. Ha kellett, három másodperccel a negyed vége előtt behozta Branzova helyére Liszinát, a magassági fölény biztosítása végett, és mindig a legjobb tempóban kért időt.

A pontokban tapasztalható különbségnél azonban jóval nagyobb volt az akaratbeli fölény, persze a baranyaiak javára. Akadt olyan akció a negyedik játékrészben, amely során négyszer kaparintották meg a támadó lepattanót a Sopron gyűrűje alatt, s végül Johnson a két fejjel magasabb Matovics és Cserny szorításában begyötörte a vaskarikába a labdát.

Ekkor már csipkelődésre is futotta a 3500 diadalittas hazai drukker erejéből („Jaj, szegény Sopron!”), s bizony a látogatók nem lehettek büszkék vasárnap esti mutatványukra. A vége 78–54 lett, kiütéses hazai győzelem, s az olyannyira áhított „home court advantage”, vagyis a hazai pálya előnye a rájátszásban.

Mestermérleg

Rátgéber László, a Pécs edzője
Azt terveztük, hogy sok palánk alatti egy-egyezéssel támadunk, mert azt csak faulttal vagy támadó szabálytalanság színlelésével tudják védeni a soproniak. Sokszor besegítettek, így ziccereket dobhattunk. Úgy harcoltak a lányok, mintha nem három hónappal tartozna nekik a klub, hanem három évre előre ki lennének fizetve.

Natália Hejková, a Sopron edzője
A második negyedben veszítettük el a meccset, amikor nem a megbeszélt taktika szerint, hanem a pillanatnyi érzelmeinktől vezérelve játszottunk.