Pécs: megvan a tizedik!

Rátgéber László, a MiZo Pécs szakvezetője a szokásosnál korábban, már 65 perccel a feldobás előtt megérkezett a Lauber Dezső Sportcsarnokba – mit tesz a véletlen, éppen abban a pillanatban, amikor a vendég soproniak is kiszálltak csapatbuszukból. A bajnoki döntő – a helyi közönség által megelőlegezett módon – utolsó találkozója előtt szinte tapintható volt a feszültség a teremben. Meglehet, azért is, mert Rátgéber óvatos duhaj módjára minden nyilatkozatában hangsúlyozta, még a 2–0-s előny, s az eddigi könnyű győzelmek dacára sem lefutott a finálé. S a történtek végül tulajdonképpen őt igazolták.

Mindjárt a kezdet: 8–2-re elhúzott a vendégcsapat, igaz, utána két gyors Béres Tímea- és egy Fegyverneky Zsófia-duplával máris 8–8 állt az eredményjelzőn. Kezdett működni a hazaiak Európa-szerte híres védekezése; igaz, ezen a téren a Sopron is kitett magáért, a döntő során talán most védték legjobban gyűrűjüket a zöld-sárgák. Az első félidő végére – ki tudja, hányadszor a történelemben – Iványi Dalma triplája tette ki a felkiáltójelet, s ennek köszönhetően vonulhatott kilencpontos előnnyel az öltözőbe a most még csak kilencszeres, de hamarosan tízszeres bajnokcsapat.

A harmadik játékrészben eldőlni látszott a találkozó sorsa, amikor többször is 18 pontosra hízott a különbség. S bár fel-felzárkózott a Sopron, egy újabb kosár a dudaszó pillanatában – ezúttal Vickie Johnson jóvoltából – ismét megtörni látszott a látogatók gerincét (57–40). Az utolsó szünetben még a nézőket lelkesítő kabalamackó is bevágta a triplát, azaz ezen az estén minden összejönni látszott a baranyaiaknak.

Ivana Matovics, Honti Kata és Cserny Réka azonban másképp gondolkodott, s hármuk vezérletével három perccel a lefújás előtt, (konkrétan Honti triplájának köszönhetően) 61–55-re felzárkózott Natália Hejková együttese. Rátgéber persze rögvest időt kért, s ettől kezdve az ilyenkor megszokott koreográfia jegyében gyilkos üldözőverseny kezdődött. A vendégek egyik taktikai szabálytalanságot a másik után követték el, hogy labdához jussanak, Iványi azonban mindannyiszor halálos biztonsággal értékesítette a büntetőket.

Így aztán ennél közelebb nem jutott riválisához a Sopron, és az utolsó másodpercekben már teljes joggal kántálta a csarnokot csaknem teljesen megtöltő 4500 néző: „Megvan Baranya tizedik aranya!” A találkozó utolsó pontjai Fegyverneky Zsófia nevéhez fűződtek – büntetőből –, aztán következhetett az ünneplés (amelyből külön is kijutott Iványinak, mint a döntősorozat MVP-jének, illetve Rátgébernek az évad legjobb edzőjeként). Mégpedig egy olyan bajnoki finálé végén, amelyre majd évtizedek távlatából úgy emlékeznek az öreg szurkolók, hogy nagyon könnyen született meg az aranyérem, azonban ha belegondolunk, azt végül is egy anyagi gondoktól szorongatott, tényleg hősiesen küzdő csapat érdemelte ki.

Mestermérleg
Rátgéber László, a Pécs edzője: Sokat lehetne mesélni arról, milyen körülmények között született meg ez a bajnoki aranyérem. Ezen a meccsen is kiderült, mennyire sebezhető a csapatunk. Kívülről úgy tűnhet, könnyedén nyertük, s lett tizedszer bajnok a Pécs, valójában azonban ez bravúrarany. Hiszen gondoljunk csak vissza, milyen esélyekkel vágtunk neki nyolc hónappal ezelőtt a menetelésnek...

Natália Hejková, a Sopron edzője: Gratulálok a győztesnek. Ez alkalommal jól játszott a csapatom, s azt mondhatom, hogy meccsről meccsre javult a teljesítményünk. Fiatal együttesem megmutatta, hogy mindegyik összecsapásból tudott tanulni. Büszke vagyok arra, hogy megnehezítettük a Pécs dolgát.

---- A ---- &