Ezúttal sem ért célba a csapat

Dávid Zoltánnak lett igaza. A Kométa-Kaposvár és a magyar válogatott ütője nagy sóhaj kíséretében így szólt az Európa-bajnoki selejtező első fordulójában lejátszott magyar–dán (3:2) meccs után: „Csak nehogy ez a két elvesztett játszma hiányozzon a végén....”

Most itt a vége. És az a bizonyos két szett nagyon hiányzik a csapatnak. 14:9-es játszmaarány esetén ugyanis most azt ünnepelhetnénk, hogy a férfiak kijutottak az Európa-bajnokságra.

Helyettünk a szlovákok boldogok. Egy szettet kellett megnyerniük a szombati, opavai meccsen a házigazda Csehország ellen. Persze hogy éppen 3:1 lett a végeredmény a csehek javára. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a Dávid Zoltán által említett, dánok ellen elvesztett játszmák okozták-e a magyarok vesztét vagy az egy héttel ezelőtt a szlovákiai Puchovban elbukott meccs. Ott ugyanis győzelmi esélye volt a Demeter György, Mészáros Péter edzőpáros együttesének, ám az esélyt képtelen volt valóra váltani – 3:2-re kikapott.

Bánkódni nem érdemes, hiszen a tények önmagukért beszélnek: a szlovákok már lefoglalták a szentpétervári repülőjegyeket, a csehek készülnek a németek elleni pótselejtezőre, a magyarok pedig kiestek.

„Nagy kár a Dániában elvesztett egy szettért, de a dánok teljesen megérdemelték a részsikert – mondta Demeter György szövetségi kapitány. – Ellenfelünk semmi váratlannal nem lepett meg minket, azt nyújtotta, amit Tiszaújvárosban is láttunk tőle, minimális hibával röplabdázott. Fontos volt a győzelem, hiszen csak így lehetett matematikai esélyünk a továbbjutásra. Őszintén megmondom, tudtam, hogy a szlovákok egy megnyert szett után nem lesznek motiváltak ahhoz, hogy a folytatásban is megnehezítsék a csehek dolgát.”

Árulkodó az egyaránt 10 ponttal záró szlovák, cseh és magyar válogatott egymás közötti szettaránya. A magyaroké és a szlovákoké 8:8, a cseheké pedig 7:7.

„Az döntött, hogy melyikünk hány szettet vesztett a dánok ellen – magyarázta a kapitány. – Nagyon sajnálom, hogy így alakult, talán az északiak elleni három kettes hazai meccsen múlott minden, nem kellett volna két szettet elbukni. De azt sem szabad elfelejteni, hogy Szlovákiában óriási esélyünk volt a győzelemre.”

Továbbra sem változott a magyarok helyzete, a válogatott éppúgy nem kvalifikálta magát, az Európa-bajnokságra, ahogy korábban már számtalanszor. Üde színfoltot csak a 2001-es ostravai kontinensviadal jelent, arra Nyári Sándor irányításával kijutottak a magyarok is.

Azóta viszont semmi, csak a szomorú változatlanság.