Elbúcsúzott a kedvenc

A 37 éves klasszist, aki tizenegy, sikerekben gazdag szezont húzott le az Arsenalban, az egykori társak a vállukon vitték körbe a 60 ezer néző előtt lejátszott mérkőzés végén. A találkozót – amelyen pályára lépett többek között Johan Cruyff, Marco van Basten, Nwankwo Kanu, Marc Overmars, Lee Dixon, Edgar Davids, Danny Blind, Frank és Roonald de Boer, Thierry Henry és Patrick Vieira – 2–1-re az Arsenal nyerte meg, Bergkamp nem szerzett gólt, de nem is ez volt a lényeg, hanem a szép búcsú, na meg az új kezdet, már ami a stadiont illeti.

– Most, mi-után hivatalosan is véget ért a pályafutása, árulja el, hogy legjobban mi hiányzik?
– A focin kívül az öltöző hangulata, a csapattársak csipkelődései, a tömött lelátók, a rangadókat megelőző izgalom nagyon hiányzik majd – mondta Dennis Bergkamp a meccs utáni interjúban.

– Hogy érezte magát a találkozón?
– Nagyszerűen. Óriási érzés volt a barátokkal és világklasszisokkal együtt futballozni a saját búcsúmeccsemen. Rendkívül nehéz bármi okosat mondani nagyon meghatódtam. Mindenkinek köszönöm a segítséget és ezt az érzelmekben gazdag meccset.

– Jól tudjuk, hogy a kezdet azért igen nehéz volt?
– Az Ajaxnál eléggé... Akkoriban, a nyolcvanas évek elején az amszterdami klub kicsit sznob beállítottságú volt, ami a mi egyszerű munkáscsaládunknak nem volt szimpatikus. Édesapám, aki vízvezeték-szerelőként dolgozott, amellett, hogy kispolgári életet élt, óriási Feyenoord-drukker volt, így kapásból elutasította az Ajax képviselőit, amikor kilencéves koromban megkerestek. Két évnek kellett eltelnie, hogy végül oda igazolhassak.

– Ön született csatár?
– Nem igazán. Sőt gyerekkoromban minden poszton megfordultam. A klub akkori edzési szisztémájához tartozott, hogy minden játékost minden poszton kipróbáltak, és játszattak. Attól eltekintve, hogy kapus utáltam lenni, nagyon hasznos volt ez a rendszer, mert a posztcserékkel védőként a csatár, támadóként a hátvéd fejével is megtanultunk focizni és gondolkodni.

– Tehetsége adva volt, mégis csak kevesen jósoltak önnek nemzetközi hírnevet és pályafutást. Miért?
– Technikás és ügyes, de vékony és halk szavú voltam. Az edzőknek kétségeik voltak velem kapcsolatban. Mindig azt mondták, hogy meg kell erősödnöm, mind fizikailag, mind pedig lelkileg, hogy vihessem valamire.

– Johan Cruyff, Hollandia egyik legnagyobb futballistája volt az a tréner, aki először pályára küldte önt egy élvonalbeli bajnokin. Milyen volt vele a viszonya?
– Remek. Ő élő legenda, hihetetlenül sokat tud a futballról. Ő volt az az edző az Ajaxnál, aki nem sajnálta az időt, mindig megnézte a korosztályos csapatok mérkőzéseit, és sosem felejtette el biztatni a fiatalokat. Természetesen imádtam a játékát, és köszönettel is tartozom neki, mert ő adta meg a lehetőséget nekem, hogy holland élvonalbeli focista lehessek.

– Az Internazionalénál eltöltött két szezont leszámítva kiegyensúlyozott és eredményes éveket töltött az Ajaxnál is és az Arsenalnál is. Van esetleg bármilyen hiányérzete a pályafutását illetően?
– Tulajdonképpen nincs. Persze a válogatottal nyerhettünk volna Európa- vagy világbajnokságot, vagy az Arsenallal elhódíthattuk volna a Bajnokok Ligája-serleget, de összességében nem lehetek elégedetlen.