Szinte csak ballal ütött, mégis biztosan nyert

Tíz perccel Erdei Zsolt budapesti sajtóbeszélgetésének kezdete előtt saját szemünkkel győződhettünk meg arról, milyen szépen gömbölyödik Arabella pocakja: Madár hitvese november harmadikára várja fiúgyermekét, habár – Zsolt szavaival – egytized százalék esély mindig van arra, hogy az orvos tévedett…

Erdei Zsolt és menedzsere, Dámosy Zsolt azt fejtegette, benne volt a pakliban, hogy az Universum esetleg jobban örülne egy német világbajnoknak (Madár riválisa Thomas Ulrich volt). Ennek azonban nem lehetett jelentősége.

„Tudtam, hogy én vagyok a jobb, amiben maximálisan megerősített a nyolchetes felkészülés” – magyarázta az egyik legnépszerűbb magyar sportoló.

A Hamburgban kezdődő, majd a Balti-tenger partján fekvő Zinnowitzban folytatódó, végül újból az Universum hamburgi főhadiszállásán befejeződő felkészülés során egyrészt sikerült az ideálisnak tartott 138-145-ös pulzusszám mellett elvégezni az edzésmunka zömét, másrészt egy táplálkozástudományi szakember bevonásával kidolgozni a megfelelő – zsírszegény, de energiagazdag – étrendet.

„Három kilóval a versenysúlyom alá kerültem, feleslegessé vált a máskor oly lélekölő fogyasztás, miközben kirobbanó erőben és formában éreztem magam. Olyanynyira, hogy az utolsó hónapban, amikor már két kemény ellenféllel is kesztyűztem, akadt olyan tízmenetes szeánsz, amelyen meg sem tudtak ütni!” – emlékezett Erdei Zsolt.

Persze Fritz Sdunek edző érdemei is elévülhetetlenek: az oberhauseni utolsó napokban olyanynyira felpörgette Zsoltot, hogy a balegyenesek gyorsasága már magát a világbajnokot is meglepte: „Amikor szorítóba léptem a múlt szombat este a König-Pilsener Arenában, már cseppet sem izgultam, amikor pedig a balegyeneseim akadálytalanul célba találtak, elkezdtem élvezni a mérkőzést.”

Ennek fényében meglepő Erdei Zsolt véleménye: „Szerintem csak ötvenszázalékos teljesítményt nyújtottam – mert nem volt szükség többre. S még ezzel az ötven százalékkal is kivertem Ulrichot a gatyájából. A védjegyemet, a jobb felütés, jobbhorog kombinációt csupán egyszer mutattam be, de legközelebb majd előveszem a jobb kezem a zsebemből – most ugyanis lényegében bal kézzel vertem meg Thomas Ulrichot. Őszintén mondom, ki is üthettem volna, hiszen többször is éreztem, nem sok kellene hozzá – különösen, amikor a jobbost is elengedtem –, de egyrészt Fritz Sdunek folyton óvatosságra intett, másrészt így is szép volt ez a meccs. Nem beszélve arról, hogy szegény Thomas szeme környékét nyolc öltéssel kellett összevarrni vasárnap hajnalban. Mégiscsak a klubtársam...”

Közben érkeznek a nézettségi adatok Németországból: a gálát 5.2 millióan látták a ZDF adásában, amely nem kiugróan magas, de derekas mutató.

A jövő még bizonytalan. Legalábbis a szorítóban, mert azon kívül ott a november 3-i dátum, no meg a fóti rezidencia befejezése is fontos teendőket ró Zsoltra. Ezenkívül néhány napra le kellene ruccannia a Balatonra Arabellával – hosszabb utazásról egy várandós kismama esetében nem lehet szó –, s átmenetileg fel kell függeszteni az Ulrich elleni felkészülés során olyannyira bevált, zsírszegény, kímélő étrendet...

De csak a következő címvédő meccsig! Amelynek időpontja 2007 januárja lehet, az ellenfél viszont ma még megtippelhetetlen. A nagy álom a címegyesítés, ez pedig – mint már korábban jeleztük – Fabrice Tiozzo, a WBA világbajnoka ellen lenne lehetséges. Feltéve, hogy a francia veterán november 18-án legyőzi az argentin Hugo Hernán Garayt, Zsolt régi, de legkevésbé sem kedves ismerősét...