Nem kell mindig kaviár

Olyannyira, hogy a baranyaiakkal kilenc bajnoki címet és ugyanannyi Magyar Kupa-győzelmet, valamint három Euroliga-négyes döntőt jegyző mesteredző még nem is írt alá, habár a Rózsa Gábor ügyvezetővel folytatott szerda délelőtti megbeszélésen a legtöbb kérdőjel eltűnt a dokumentumról. A hosszas egyeztetés oka nyilvánvaló: súlyos anyagi gondok béklyójában vergődik a csapatot működtető gazdasági társaság. Információink szerint az elöljáró utolsó kísérlete is visszautasításra talált arra vonatkozóan, hogy az időközben a rivális MKB Euroleasing Sopronhoz szerződő bolgár center, a négy csodaszép – mindannyiszor bajnoki címmel megkoronázott – idényt a Mecsekalján eltöltő Albena Branzovával szembeni, több millió forintos tartozást átütemezzék. Magyarán: Branzova haladéktalanul követeli a pénzt, miként a horvát-bosnyák bedobó, Amra Dapo, sőt az immár ugyancsak a Sopront erősítő expécsi Károlyi Andrea is. Márpedig a liga augusztus 15-ig adott haladékot a Pécsnek a hiányosságok pótlására (konkrétan: az adósságok törlesztésére), különben nagy valószínűséggel nem kap A-csoportos indulási engedélyt a tízszeres bajnokcsapat!

Rátgéber persze alighanem az utolsó lenne, aki elmenekülne a süllyedő hajóról, amely nem is biztos, hogy süllyedőben van – sokan úgy tartják, amíg a csapatkapitány Iványi Dalma és a karizmatikus vezetőedző a fedélzeten van, addig nem szabad leírni a pécsieket.
„Természetesen belátom, hogy nincs könnyű helyzetben a vezetőség, ezért alább is adtam financiális igényeimből – mondta a tréner, aki szerdán elutazott szülővárosába, Újvidékre. – Mint valamennyi játékosnak, nekem is tartozik a klub, nem is kevés pénzzel. Belementem abba, hogy jövő év május harmincegyedikéig rendezze az adósságot, most már csak az az egyetlen kétséges pont, milyen ütemterv szerint. Ha ebben is meg tudunk egyezni, akkor folytatom a tizenhárom éve megkezdett munkámat.”

Rátgéber persze nehezen képes megemészteni, hogy az új idényben rendelkezésére álló játékoskeret nemcsak az Euroliga négyes döntőbe kerüléshez túlságosan „vékony”, de alkalmasint még a bajnoki cím megvédéséhez is.
„Kimondhatatlanul sajnálnám, ha az a magyar mag, amilyenhez hasonlóval az utóbbi másfél évtizedben egyetlen csapat sem büszkélkedhetett hazánkban, kárba veszne, hiszen ha ezt a törzsgárdát megfelelő erejű idegenlégióval meg tudnánk erősíteni, akkor a határ a csillagos ég lenne – folytatta az ambiciózus szakember. – A realitás azonban sajnos egészen más. Jekatyerina Liszinát kénytelenek voltunk eladni Oroszországba, amíg kapunk érte pénzt, hiszen jövőre lejárt volna a szerződése, Branzovát, mint látjuk, nem sikerült megtartanunk, a tavaly nálunk szereplő külföldiek közül pedig talán Vickie Johnsonra és Dapóra számíthatunk. Melléjük érkezik az ausztrál center, Jennifer Whittle, azaz ilyen kerettel kalkulálhatunk. Bár jómagam a Jugoszláviához tartozó Vajdaságban cseperedtem fel, természetesen láttam az emlékezetes filmsorozatot, a Nem kell mindig kaviárt. Remélem, érthető a párhuzam...”

Persze hogy érthető, ám Rátgéber nem Rátgéber lenne, ha belenyugodna a másodhegedűsi szerepkörbe a hazai piacon.
„Egyfolytában jár az agyam, és azt hiszem, sikerült is kitalálnom valamit, ami gyógyírt jelenthet a pénztelenség nyavalyájára – árulta el a mester. – Végtére is a határokon kívül is léteznek pénzemberek… Azaz nem adjuk fel, felszámoljuk a klub tetemes adósságát, és aztán ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Jómagam úgy fogalmaztam: az előző szezonban »hitelbe« nyertük meg a bajnokságot, ennek az árát most fizetjük majd meg. Viszont az összesen tizennyolc bajnoki és kupaelsőséget már senki sem veheti el tőlünk.”