Újra itt van a nagy csapat?

A kínos világbajnoki szereplés után az új szakvezető, Steve McClaren irányítása alatt formálódó szigetországi válogatottnak nem sikerült még hiba nélkül átszoknia a 3–5–2-es szisztémára. Az erőlködést legtisztábban a macedónokkal vívott 0–0, és a horvátok elleni arcpirító vereség (0–2) reprezentálta. A mostani döntetlen azonban már reménykedésre adhat okot a szurkolók és a menedzsment számára. Az angol válogatott gyors felfogású, céltudatos futballja már a régi, szebb napokat idézte. A brit sajtó szerint ez többek között Andy Johnsonnak köszönhető, akinek játéka jobban illik az új struktúrához, mint a hórihorgas Peter Crouché. A Liverpool csatárának pályán tartózkodásakor az angol csapat akaratlanul is ívelgetni kezd, ami rengeteg labdavesztéshez vezet, és a visszazárkózás is nagy problémát okoz. Általános a vélekedés, amely szerint Andy Johnsonnal folyamatosabb a csapat támadásvezetése, a labdát inkább képesek a földön tartani az angolok. Micsoda idők: a britek évszázados stílusa, az ívelgetés már Angliában sem divat!

A média ezzel azonban még nem elégszik meg: egy fiatal, Michael Owen típusú csatárt képzelne el a csapatban, aki még inkább bejátszaná a széleket. Addig is, amíg ezt a játékost nem találja meg Steve McClaren, örömmel nyugtázhatták a drukkerek: Joe Cole a vb óta először újra magára ölthette a címeres mezt, s a 18 éves új szerzemény, Micah Richards bemutatkozása is kitűnőre sikerült. A fiatal védő hatásosan semlegesítette a rettegett Arjen Robbent, kihúzva ezzel az oranje méregfogát.

A gólt Wayne Rooney – aki több mint egy év után talált ismét a hálóba –, valamint a tompán futballozó hollandok közül Rafael van der Vaart szerezte.