Hiányzott az ötlet, a ritmus

Nem volt lendület, dinamika, határozottság, a kosárszerzésre való törekvés a vendégek akcióiban. Gyakran passzolták tovább a labdát, s vele a felelősséget is a soproni játékosok.

Aki igazán boldog lehetett, az egy exsoproni kosaras, Daliborka Vilipics.
„Nem voltam biztos benne, hogy nyerni tudunk, azt pedig nem is reméltem, hogy ilyen simán győzünk. Főleg a két csapat soproni meccse után. Szurkolok volt klubomnak, a szerdai produkció ellenére úgy érzem, most is jó, erős az együttes. Remélem, újra magára talál, s megint megnyeri a meccseit. Azzal egyébként nekünk is segítene” – mondta a bosnyák kosárlabdázó.

Németh Bernadett – ellentétben a két csapat soproni találkozójával – ezúttal nem tudott együttese motorja lenni.
„A lengyelek remekül felkészültek belőlünk, nem volt ritmusa a támadójátékunknak, főleg a második félidőben. Szomorú vagyok, mert többre számítottam” – mondta Németh Bernadett, aki egyébként nagyon akart. Akárcsak Honti Kata, aki a meccs előtt nem egészen két nappal szemsérülést szenvedett, mégis kilenc lepattanóval ő volt az MKB-Euroleasing legjobbja ebben a műfajban. A vereséget így magyarázta: „Nagyon sokszor adtuk el a labdát, nem tudtuk a centereket megjátszani, ami pedig a taktikánk alapja. Az elszántságunkkal nem volt gond, néha nagy hátrányból is felálltunk, tudtuk, hogy a végelszámolásnál minden pont számíthat.”
Ha volt valaki, akinek a vállalkozókedvével nem volt gond, akkor az a rutinos Károlyi Andrea. Más kérdés, hogy a sokszoros válogatott bedobó sem most nyújtotta élete legjobb dobóformáját, de ő legalább próbálkozott.

„Támadásban nem lehet annyit hibázni, mint mi tettük, annyi labdaeladással, amennyit szerdán produkáltunk, az Euroligában képtelenség meccset nyerni” – tette hozzá Károlyi Andrea.