Kezd hasonlítani a helyzet a hollywoodi filmsztárok életéhez: Los Angelesben minden hétre jut egy válás, a magyar élvonalban pedig havonta szakít egymással klubvezető és edző. Írásunkban bemutatjuk, hogy az ősszel eddig mely csapatoknál történt váltás a kispadon, és értékeljük, hol húztak jót az edző cserével, s hol bizonyult rossz döntésnek.
Csak a szokásos pillanat: üres volt a soproni kispad
Csak a szokásos pillanat: üres volt a soproni kispad
Csak a szokásos pillanat: üres volt a soproni kispad
Csak a szokásos pillanat: üres volt a soproni kispad
Szavazás
Edzőváltás ügyében nem kell messzire mennünk – legfeljebb Sopronig. Ha röviden akarjuk jellemezni a csapatnál kialakult helyzetet, kijelenthetjük: ha Vízer László Máriusz, a futballcég többségi tulajdonosa új szakvezetőt állít az együttes élére, annak már kinevezése percében megvan az utóda, aki nem más, mint Selymes Tibor… Hogy alátámasszuk előbbi állításunkat, íme a konkrét tények, dátumok: az év elején, a téli felkészülés közben még eltanácsolták Selymes Tibort, a 2006–2007-es bajnokság első mérkőzésén azonban már ő gratulált Sisa Tibornak, a Tatabánya trénerének, hiszen vereséggel kezdett a Sopron. A második fordulóban bravúrgyőzelem következett a Fehérvár ellen (2–1), ám a pezsgőbontás, s koccintgatás fejfájásba torkollott: augusztus 9-én Vízer László Máriusz Selymes Tibort klubigazgatóvá nevezte ki, a helyére pedig az olasz Roberto Landit ültette le. Ám nem maradhatott sokáig a korábbi kiváló olasz labdarúgó sem, a tulajdonos három játéknap után elküldte, a korábbi edzőt pedig az irodából ismét az öltözőbe vezényelte át – ezúttal tíz mérkőzést kapott. Csertői Aurélt – és itt rögvest érintjük Székesfehérvárt is, ahonnan a szakvezető távozott, és a helyét Marijan Vlak vette át, aki korábban a Ferencvárost irányította – pedig már nyugodt szívvel nevezhetjük a tavaszi idény sztárigazolásának, hiszen az edző a decemberre előre hozott két fordulóra vette át a Sopront.
Ugorjunk egy nagyot mind időben, mind pedig a térképen: Debrecenben jegyezhettük fel az első edzőcserét az idényben, itt Supka Attila két aranyéremmel a nyakában írta alá felmondását (természetesen közös megegyezéssel vált el egymástól a Loki vezetősége és a szakember). Lehet, az volt a gond, hogy az edző szót értett a játékosokkal, ugyanis egy cseh mester, Miroslav Beránek érkezett, s bár eleinte nem működött a Loki-gépezet, az idény második felében beindult a gőzös, és meg sem állt a tabella második helyéig. Supka Attila pedig Kispesten talált menedéket. A Honvédnál viszont a debreceni történet ellenkezője érvényes: hiába kezdett magyar nyelven taktikai utasításokat adni Aldo Dolcetti, az olaszt leváltotta George F. Hemingway tulajdonos. Supka Attila azonban ingoványos területre tévedt, az első néhány meccse után rögvest kikezdték, ám a tavaszi első két fordulóban két győzelmet jegyzett a csapat, és eltávolodott a kiesőzónából.
Akárcsak a REAC: ez a javulás az Urbán Flóriánt váltó Aczél Zoltán érdeme. A szakvezető nyarat csinált Rákospalotán, s így a telet nyugodtan pihenheti, dolgozhatja át a csapata.
Az év utolsó edzőváltása a Győri ETO-nál történt: Pajkos János jó szereplést várt az idény előtt, de belefulladt az ígérgetésbe, és benyújtotta lemondását. Persze, hogy Reszeli Soós István vette át e helyét – egy találkozóra.
