Szörnyű vízió: száguldás a pokol felé

Szűcs Lajos és Rákosi Gyula ezer szállal kötődik a Ferencvároshoz, s mostanság is gyakorlatilag nap mint nap ott vannak az Üllői úti stadionban. Hivatalos státusuk szerint ők az FTC elnöki tanácsadói. Jól hangzik, csakhogy már nem igaz. Hiába van irodájuk, és hiába ég bennük a tűz, a tenni akarás, már nincs szerepük, már nem nagyon kérnek belőlük. Persze ez nem a jelenlegi elnök, Dámosy Zsolt hibája, neki a pénz utáni rohangászásban, a mindennapok csatáiban már alig jut energiája a régi klasszisok istápolására és foglalkoztatására.

Pedig Szűcs Lajos és Rákosi Gyula ma is dolgozna.

Ma is képes lenne bármire, hogy ez a klub, amelyben legnagyobb sikereiket érték el, egyenesbe jöjjön, stabil legyen a háttere – hogy megmeneküljön.

„Féltem a Fradit, és attól tartok, most jött el az az idő, hogy a pokolra jutunk – mondta Rákosi Gyula. – Az a felelőtlen gazdálkodás, a rengeteg ígérgetés, pénzszórás, mellébeszélés mind-mind ide vezetett. Azt kell mondanom, hogy a klub vezetői szinte egytől egyig lejáratódtak, és sokszor az sem volt igaz, amit kérdeztek. A barátaim mostanában egyfolytában azt kérdezik tőlem: bírod ezt, Gyula, mi lesz a Fradival? Bevallom, jobb hangulat van a temetőben, mint az Üllői úti székházban. A válság már Torgyán József idejében elkezdődött, és azóta csak mélyült és mélyült. Sem Furulyás János, sem Ináncsy Miklós nem volt méltó arra, hogy ezt a klubot vezesse, utóbbi tulajdonképpen öt percet sem szánt ránk, nem volt kíváncsi Albert Flórira, Szűcs Lajosra vagy rám. Dámosy Zsolttal legalább beszélgettünk, de ez sem volt túl hosszú tanácskozás, az a helyzet, hogy már nem érdeklődnek, hogy erről vagy arról a kérdésről mi a véleményünk, pedig lenne mit mondanunk. Például Hrutka Jánosnak is megmondanánk a magunkét, aki fradistaként egyszerűen nem tekintheti pusztán üzleti vállalkozásnak mindazt, amibe most a Ferencvárossal kapcsolatban került. Hát hogyan nézheti ő végig, hogy épp miatta száműzik a klubot a legalsó osztályba? Azt mondom én, csúf játék folyik a Fradival, csak sejtéseim vannak, mi lehet a háttérben. Sokan azt várják, hogy a pokolra jussunk, így olcsó áruként, fillérekért lehet majd hozzájutni a legnép-szerűbb magyar klubhoz. Pedig a Fradi nélkül nincs magyar futball, ez most ebben a szezonban fehéren- feketén bebizonyosodott. Tudom, hogy a Fradi nem fog megszűnni, mert a szurkolók nem fogják hagyni. Ebben az egyben bízom, másban már aligha lehet.”

Szűcs Lajos is elnöki tanácsadói beosztásban volt – iroda most is van, csak már feladat nincs.

„Mindennap kint vagyok a pályán, Albert Flórival, Rákosi Gyulával beülünk az irodánkba, és még azt is mondhatom, jó hangulatban töltjük az időt, de ez így mégsem az igazi – mondta Szűcs Lajos. – Dolgozni szeretnénk, úgy, mint korábban, de már nincs szükség ránk, pedig most mindennél fontosabb lenne az összefogás, hiszen a Fradi végveszélybe került. Nem haragszom én senkire, de a felelősség közös a bűnnel együtt, amely ennyire mélyre húzta a klubot. Sajnos a küzdelem ma már nem a pályán folyik, ahogy a mi időnkben, nem elég, ha legyőzzük az Újpestet, a Vasast, a Honvédot, hogy boldoggá tegyük a szurkolókat, mert akkor még ez is elég volt a félországnyi Fradi-tábornak. Ugyanúgy félek, mint Rákosi Gyula, tartok tőle, hogy ennek a BLSZ IV lesz a vége. A piszkos játszma, amelynek a Ferencváros az áldozata, ott érhet véget. Én csak azt nem tudom, hogy ez a szegény, ezer sebből vérző magyar futball hogyan tud majd hosszú távon élni és létezni a Ferencváros nélkül...”