Profi láb, amatőr fej

„Viszlát, Iván! Sajnálom, hogy ilyen ívet vett a pécsi pályafutásod, a tavaly őszi teljesítmény után sokkal több nézett ki belőle. Tudom, hogy sérülések is hátráltattak, de szerintem néha te is hátráltattad saját magadat. Emiatt van bennem egy kis csalódottság, de mindettől függetlenül köszönöm az itt eltöltött másfél évet, és sok sikert Pakson!”

Az idézett üzenet még karácsony előtt került fel a PMFC honlapjára, akkor, amikor biztossá vált, Balaskó Iván szerződése ellenére az élvonal újoncához, Paksra igazol. Az ismeretlen szurkoló által leírt mondatok jelzik, a labdarúgó nem futotta be Pécsett azt a pályát, amelyet tehetsége alapján befuthatott volna, és ugyanígy vélekedik a pécsiek vezetőedzője, Keszei Ferenc is. A szakember az elmúlt idényben nemegyszer hangoztatta, mennyire hiányzik csapatának a sérült Ba-laskó Iván, így legalábbis meglepő, hogy az őszi idény végeztével lemondott a futballista további szolgálatairól.

„Másfél évvel ezelőtt a PMFC segítő kezet nyújtott Balaskó Ivánnak, és azt kell mondanom, a játékos az első fél évben maximálisan rászolgált a bizalomra – kezdett a történetbe Keszei Ferenc. – A Pécsnek Márton Gábor óta nem volt ilyen szintű labdarúgója, csakhogy az adottság nem egyenlő a pályán mutatott teljesítménnyel. Ebben az esztendőben már nem az elvártak szerint teljesített, kevés gólt rúgott, sokat bajlódott a súlyával, és rendre megsérült. Már rég nem Magyarországon futballozna, ha más lenne a mentalitása, saját maga miatt nem tart előrébb. Talán előnyére változott, amióta a kisfia megszületett, azonban ha a környezete nem hat rá, akkor magyarországi sztárocska marad.”

A pécsiek egyébként nyáron szerettek volna hosszú távú szerződést kötni a futballistával, ám az anyagi elképzelések távol álltak egymástól, így meghiúsult ez a terv. Az idény végén aztán a klub elöljárói és Keszei Ferenc úgy döntöttek, ha lesz klub, amely vinné Balaskó Ivánt, akkor megteheti. A szakember nem tagadja, okozott neki néhány álmatlan éjszakát ez a döntés, de bízik abban, hogy a gárda két fiatal tehetsége, Szatmári Loránd és Tóth Zoltán be tudja tölteni a játékos távozásával keletkezett űrt.

„Azt nem kívánom, hogy tavasszal Balaskó Iván döntse el a Paks Pécs elleni meccsét, de futballozzon olyan szinten, ami a tehetsége alapján elvárható tőle. Azt azonban ne felejtse el, nem elég, ha csak a lábában van a tehetsége...” – adott útravalót a játékosnak Keszei Ferenc.

Noha a két és fél évre szóló szerződést várhatóan január első napjaiban írja majd alá Balaskó Iván, a szerződése tényként kezelhető, hiszen a két klub és a futballista egyezségre jutott egymással. A játékos nem tagadja, volt már jobb szezonja is, mint az őszi, de bízik abban, hogy élni tud a paksiak bizalmával.

„A tavalyi évem jól sikerült, rúgtam kilenc gólt, viszont az is igaz, az őszi idény pályafutásom legrosszabb periódusa volt – mondta a távozásáról Balaskó Iván. – Hogy így alakult, abban nekem is szerepem van, de... Szinte mindig csatárt játszottam, sokat voltam sérült, ráadásul a csapat védekező stílusa sem kedvezett nekem. Keszei Ferenc eleinte sok mindenben kikérte a véleményemet, az ősszel azonban ez már nem így volt, de talán azt is mondhatom, nem igazán becsültek meg a klubnál. Pakson sok barátom van, rendezettek a viszonyok, és ami nem mellékes, bíznak bennem. Nem tagadom, régebben nem mindig jellemzett a profi gondolkodás, de a kisfiam, Iván Dominik születése megváltoztatott. Nem akarok senkinek sem bizonyítani, egyszerűen úgy szeretnék futballozni, ahogy tudok.”

---- N ---- N