Egy szép este a szé­ke­lyek­nél

CH. GÁLL AND­RÁSCH. GÁLL AND­RÁS
2007.01.02. 00:22
Címkék
Egy nagysz­erű za­la­eger­sze­gi gye­rek­csa­pat és meg­annyi ön­fel­ál­do­zó új­pes­ti, du­na­új­vá­ro­si és szé­kes­fe­hér­vá­ri ho­kis ven­dég­sze­rep­lé­sé­vel fe­led­he­tet­len hokigálát ren­dez­tek Gyer­gyószent­mik­ló­son az óesz­tendő utol­só előt­ti es­té­jén. A főmecc­sen a szé­kely vá­lo­ga­tott 8–7-re legyőzte a ma­gyar li­ga­vá­lo­ga­tot­tat.
„Ez nem hét­köz­na­pi mérkőzés lesz. Én itt szü­let­tem, öt­ezer em­ber előtt nem en­ged­he­tem meg ma­gam­nak, hogy le­ég­jek a csa­pa­tom­mal. Nem vagy­tok már gye­re­kek, biz­to­san meg­ér­ti­tek, mit je­lent ne­kem ez a meccs. Ak­kor játs­­sza­tok en­nek megfelelően!” – mond­ta Kerc­só Ár­pád jégko­rongedző a Za­la­eger­sze­gi Ti­tá­nok csa­pa­tát al­ko­tó ti­zen­ki­lenc em­ber­pa­lán­tá­nak. Majd a ki­lenc–ti­zen­egy éves lur­kók („Nem vagy­tok már gyerekek…”) meg­an­­nyi el­szánt har­cos­ként ki­kor­cso­lyáz­tak a gyer­gyószent­mik­lósi Pro­gym csar­nok je­gé­re, és 12–0-ra legyőzték a Gyer­gyói-me­dence ha­son­ló ko­rú ho­kis nö­ven­dé­ke­i­nek vá­lo­ga­tott­ját.A zalai tehetségek az NHL-be is eljuthatnak

A két fôszervezô kézfogása: Kercsó Ár­pád (balra) és Vargyas László
A két fôszervezô kézfogása: Kercsó Ár­pád (balra) és Vargyas László
A két fôszervezô kézfogása: Kercsó Ár­pád (balra) és Vargyas László
Az ese­mény egyik szervező­je már nyu­god­tan hátradől­hetett. Az ál­ta­la har­minc év alatt (fel)ne­velt ho­kis­ge­ne­rá­ci­ók leg­te­het­sé­ge­sebb­­je – ezt ma­ga a gyer­gyói hokipá­pa ál­lít­ja – meg­mu­tat­ta a szülőföld­nek, hogy a ma­nap­ság Za­la­eger­sze­gen dol­go­zó szak­em­ber va­rázs­ere­je, szak­mai zse­ni­a­li­tá­sa mit sem ko­pott az idők so­rán. Mert ha csak va­la­mi ka­taszt­ró­fa köz­be nem szól, a szom­bat es­te lá­tott gyerkőcök kö­zül a tel­jes első és má­so­dik sor – Maz­zag Da­ni, Galló Vi­li, Gás­pár Ma­tyi, il­let­ve Sza­bó I Vik­tor, Fo­dor And­ris és Mol­nár Ru­di – nyol­c-tíz éven be­lül akár az NHL-ben is foly­tat­hat­ja !

Gyer­gyószent­mik­lós, a va­la­mi­ko­ri Csík vár­me­gye észa­ki ré­gi­ó­já­nak köz­pont­ja nem tar­to­zik a kön­­nyen megkö­zelí­thető ma­gyar­lak­ta te­le­pü­lé­sek kö­zé. Ma­ros­vá­sár­hely felől az 1287 mé­ter ma­gas Buc­sin-tetőn ke­resz­tül visz az egyet­len út, fenn, a he­gyen mí­nusz tíz fok és sí­e­lés­re al­kal­mas hó fo­gad­ja a Ti­tá­no­kat szál­lí­tó eme­le­tes buszt. A tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág és a mai Ro­má­nia leg­hi­de­gebb pont­ja, a Gyer­gyói-me­dence leg­mé­lyeb­ben fekvő te­rü­le­tén nyolc­száz év­vel ezelőtt ala­pí­tott szín­ma­gyar ka­to­li­kus köz­ség, az öt­ezer lel­ket szám­lá­ló Gyer­gyó­al­falu, a hokigálát szervező Var­gyas Lász­ló szülőhe­lye a következő ál­lo­más, majd in­nen már csak öt ki­lo­mé­ter­re van Gyer­gyószent­mik­lós, ahol a Kar­me­li­ta rend sze­re­tet­ott­ho­ná­ban szál­lunk meg.

A kialvatlanság sem volt akadály

Csak an­­nyi időt ka­punk az ex­pe­dí­ci­ót vas­szi­gor­ral vezető Ker­csótól, hogy le­rak­juk a cso­ma­gun­kat, majd irány az in­nen 24 ki­lo­mé­ter­re fekvő Gyil­kos-tó. Oda­fent jó­fé­le for­ralt bort mér­nek, a szom­szé­dos Bé­kás-szo­ros fe­lett őrszemként ma­gas­lik az Oltárkő; 1940 szep­tem­be­ré­nek első nap­ja­i­ban az Észak-Er­délyt vis­­sza­fog­la­ló ma­gyar csa­pa­tok ide, a Tri­a­non előt­ti ha­tár­hoz tűzték ki a pi­ros-fe­hér-zöld tri­ko­lórt.

Nincs idő a nosz­tal­gi­á­zás­ra, dél­után a Ti­tá­nok – a majd ezer ki­lo­mé­te­res út fá­ra­dal­ma­i­val a tag­ja­ik­ban, perc­nyi al­vás nél­kül – két­szer 25 per­ces mec­­cset ját­sza­nak a gyer­gyói srá­cok vá­lo­ga­tott­já­val. A fej­jel ma­ga­sabb, jó­val idősebb ha­zai­­ak szer­zik meg a ve­ze­tést, de utá­na be­in­dul a za­lai hen­ger, 11–3 a vé­ge. Es­te töl­tött ká­posz­tás va­cso­ra Al­fa­luban, majd a srá­cok szét­szé­led­nek ven­dég­lá­tó­ik ott­ho­na­i­ba: mind­egyik eger­sze­gi gyer­me­ket egy he­lyi csa­lád fo­gad­ja „örök­be” két éj­sza­ká­ra. ----
Szom­ba­ton már a gye­rek­meccs­re meg­te­lik a Pro­gym hi­va­ta­lo­san 3500 nézőt be­fo­ga­dó csar­no­ka, ötez­ren szo­ron­ga­nak, egy csa­pat a fö­dém „be­lak­ha­tó” ge­ren­dá­it száll­ja meg, így a men­nyezetről is csün­ge­nek a szé­ke­lyek! A dísz­pá­holy­ban Patru­bány Mik­lós, a Ma­gya­rok Vi­lág­szö­vet­ség­ének el­nö­ke és Szász Jenő, Széke­lyud­varhely pol­gár­mes­te­re, a re­zes­ban­da húz­za a talp­­alá­va­lót, s ami­kor rá­zen­dít az „Édes Er­dély, itt va­gyunk, ér­ted élünk és ha­lunk, győz a szit­­tya fer­ge­teg, a ro­ha­nó se­reg!” szövegű in­du­ló­ra, kis­sé ag­gód­va pil­lan­tok Eduard Panára, a Ro­mán Jég­ko­rong­szö­vet­ség jo­vi­á­li­san mo­soly­gó főtit­kárára. De nincs ok a zsi­ge­ri ijedt­ség­re, ma már, 17 év­vel a Ceaus­es­cu-rend­sz­er bu­ká­sa után – a je­lek sze­rint – tel­jes a sza­bad­ság Romániá­ban…

Az­tán el­sö­té­tül a csar­nok, műko­rc­solyázó lány­kák ma­gyar és szé­kely (vi­lá­gos­kék mezőben arany sáv, fö­löt­te nap és hold) zász­lók­kal sik­la­nak a jég­re, majd a ze­ne­kar el­játs­­sza a ma­gyar és a szé­kely him­nuszt. Öt­ezer to­rok­ból zúg az „Is­ten, áldd meg a ma­gyart!” és a „Ki tud­ja, mer­re, mer­re visz a végzet…”, s nem­csak a tu­dó­sí­tó tor­kát foj­to­gat­ja nagy gom­bóc, kö­rü­löt­tem min­den­ki­nek gya­nú­san csil­log a sze­me.

A gá­la­mec­­csen ugyan ti­los az üt­kö­zés, de azért éles­ben fo­lyik a küz­de­lem. Ker­tész Zol­tán, Góga At­ti­la és Gál Csa­ba ré­vén há­rom tős­gyök­eres gyer­gyói ho­kis jut­tat­ja 3–1-es ve­ze­tés­hez a ha­za­i­a­kat (Peter­di Im­re szé­pít), zúg a „Pisz­káld ki!”, de az­tán Peter­di, Azari Zsolt, Markó Ist­ván (a már vis­­sza­vo­nult Anc­sin Já­nos álom­pas­­szá­ból!) és Szi­lassy Zol­tán gól­ja­i­val 5–3-ra for­dí­ta­nak a ven­dé­gek, aki­ket Kerc­só di­ri­gál ezen a mérkőzésen. Utána vi­szont a csík­sze­re­dai Ele­kes Le­ven­te mes­ter­hár­ma­sa jön, s Csa­ta Csa­ba be­ál­lít­ja a 8–7-es vég­ered­ményt.

A be­fe­je­zést követően Pat­rubány Mik­lós­tól Györ­gy Ist­ván alfalui pol­gár­mes­te­rig min­den­ki mond be­szé­det, majd Var­gyas Lász­ló, a Du­na­új­vá­rosi Acél­bi­kák-Extra.hu csa­pat­ka­pi­tá­nya kap­ja egyik em­lé­ket a má­sik után.

A leg­meg­ha­tóbb pil­la­nat, ami­kor a tár­sak kört al­kot­nak a jé­gen, s fél térd­re eresz­ked­ve ün­nep­lik a 36 éves ve­te­ránt, akit „Öreg Bi­ka” fel­ira­tú em­lék­mez­zel aján­dé­koz­nak meg. Jut még Kerc­só­nak is az elis­merés­ből, a gá­la tel­jes be­vé­tel­ét pe­dig a Gyer­gyói-me­dence ho­kis­pa­lán­tá­i­nak ne­ve­lé­sé­re for­dít­ják. ---- Var­gyas Lász­ló le­gen­da a szé­kely, a ma­gyar és a ro­mán hoki­sport­ban is. Sok­szo­ros ro­mán vá­lo­ga­tott, emel­lett a Jász­be­rény és a Duna­ferr csa­pa­tá­val is ma­gyar baj­no­ki cím bir­to­ko­sa.

– Mi­ért a ro­mán, és nem a ma­gyar vá­lo­ga­tott­ban ját­szott más­fél év­ti­ze­den át?
– Nem tet­ték lehetővé a nem­zet­kö­zi szö­vet­ség sza­bá­lyai. Aki egy­szer már, bár­mi­lyen szin­ten, sze­re­pelt egy or­szág nem­ze­ti csa­pa­tá­ban, má­sutt nem le­het vá­lo­ga­tott. Én pe­dig húsz éve jég­re lép­tem a ro­mán ifi­együttes­ben.

– Nem kis mun­ka le­he­tett a szé­kely–ma­gyar hokigála meg­szer­ve­zé­se.
– Va­ló­ban, de az ered­mény min­de­nért kár­pó­tolt. Pá­lya­fu­tá­som csú­csa ez az es­te.

– Hol az iga­zi ott­ho­na?
– Du­na­új­vá­ros­ban élek, de Alfaluban is van egy há­zam s egy ki­sebb bir­to­kom. Ha út­ra ke­lek, min­dig ott­hon­ról ha­za­me­gyek.

– Tény­leg vis­­sza­vo­nul?
– Úgy ter­vez­tem, de rá­jöt­tem, hogy kép­te­len va­gyok ab­ba­hagy­ni. Amíg ek­ko­ra sze­re­tet árad felém…
Legfrissebb hírek

Olvasóinknál toronymagasan a Veszprém nyerné a férfi kézilabda BL-t

Kézilabda
8 perce

Jégkorong: Jaromír Jágr reméli, hogy jövő nyáron búcsúmérkőzést rendezhet magának

Jégkorong
23 perce

Két és fél év kihagyás után újra indul golfversenyen Tiger Woods

Egyéb egyéni
49 perce

Fils szetthátrányból szerezte meg első győzelmét az ATP-vb-n

Tenisz
1 órája

Ágner Zoltán lett a Dunaújváros női vízilabdázóinak vezetőedzője

Vízilabda
1 órája

Muaythai: Szabó Máté U18-as világbajnok lett

Utánpótlássport
1 órája

Búcsúmeccs is lesz az északírek elleni – élő felvezető

Magyar válogatott
1 órája

U19-es válogatottunk harmadszor is kikapott, nem lesz ott az Európa-bajnokságon

Magyar válogatott
1 órája