Kínzásra készült az edző

Szerb Antal, a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja úgy akarta hűen bemutatni Budapestet, hogy könyvében földönkívülieket „invitált” a fővárosba, és ismertette velük a nevezetességeket. Ha a Budapesti kalauz Marslakók számára című mű a napokban jelent volna meg, a szerző nyugodtan szánhatott volna egy fejezetet a Hungária körút környékének bemutatására is, hiszen a Hidegkuti-stadion Budapest, sőt talán az egész magyar labdarúgás legnyugodtabb szigete lett az elmúlt évben. Ám nem kell ahhoz távoli bolygóról az MTK-pályára érkezni, hogy a látogatónak feltűnjön: nem a magyar szurkoló számára egykor megszokott, korosodó, görnyedt hátú, koordinálatlan mozgású futballisták rohangálnak melegítőben. A listavezető csapat idei első gyakorlásán mindegyik fiatal ott lihegett az edzés eleji futásnál, sőt annak ellenére, hogy a szezon vége felé felröppentek hírek, melyek szerint több játékost külföldről figyelnek, s egy-egy tehetség már a téli szünetben csatlakozhat új egyesületéhez, nem csökkent a tinédzserek száma. Mi több, a csütörtöki évadnyitó tréningen újabb fiatalok jelentkeztek próbajátékra Garami József szakmai igazgatónál: Kecskés Tamás és Fomumbod Eugene. A két játékos az MTK „fiókcsapatától”, a Siófoktól érkezett, hogy meggyőzzék a szakmai stábot, a tavasszal ne a Balaton partján szerepeljenek, hanem az MTK dobja őket a mély vízbe. Utóbbi futballistáról kiderült, nemcsak testfelépítése, hanem játéktudása is jóval nagyobb korosztályáénál: az 1985-ös születésű kameruni középső védőt, illetve védekező középpályást játszik, és mint Domonyai László, a klub ügyvezető igazgatója elárulta, hátvédposzton sem rest olykor cselezni vagy hajmeresztő passzt adni.

„Azt mondta a srác, hogy Kamerunban a védők a tizenhatoson belül is nyugodtan egymáshoz adják a labdát” – mosolygott a vezető, miközben a műfüves csarnokban a korlát mellől figyelte az edzést. Domonyai jókedvű volt az idénynyitó gyakorlás alatt, első kérdése például az volt: „Na, melyik csapat vezet, az MTK?” A 2007-es év első MTK-s gólját egyébiránt Bori Gábor jegyezte, az új év legfrappánsabb mondása azonban Garami József nevéhez fűződik. Amikor a húsztagú társaság a szabadtéri futást követően felhúzta a teremcipőt, a szakember az öltözőben rákérdezett, várták-e már ezt a napot. S mivel nem jött rögvest egyértelmű válasz, így folytatta: „Én már alig vártam, hogy kínozhassalak benneteket...” – viccelődött a szakvezető. Az első edzésen persze még nem akarta nagyon megizzasztani a labdarúgókat a szakmai stáb, a kisebb sérüléssel bajlódó Németh Krisztiánnak például csak labda nélküli munka jutott. Ott volt viszont a játéknál Pintér Ádám, akiről Garami József mellett Domonyai László is elismerően szólt.

„Ez a srác minimálbéren van nálunk, nincs reklámszerződése, a meccsprémium ugyan jár neki, de a téli felkészülés alatt csak a megállapodásban rögzített pénzt kapja meg – mondta az ügyvezető. – Tizennyolc éves, gimnáziumba jár, nem reklamál, keményen edz, hiszen tudja, ha egyszer elviszi egy neves külföldi klub, úgyis megszedi magát.”

Talán ez a mentalitás a siker egyik kulcsa. Hiszen ha a téli szünetben még nem is lesz távozó, az idény végén biztos akad majd fiatal, aki külföldön profiskodhat, s magas jövedelemhez juthat. Addig azonban minden játékos boldogan érkezik az edzésre, s örömmel várja, hogy Garami József és stábja „megkínozza” őt. ---- H ---- E