Van remény!

Lehetne nagyképűbb, kevésbé egyenes, mondhatná azt, hogy itt az ideje külföldre szerződni, azonban Németh Krisztián ennek épp az ellenkezőjét teszi: szerény, őszinte, és szereti a státuszát, vagyis azt, hogy az MTK proficsapatában szerepelhet.

A mai világban, lehet, nem is trendi ez a fajta lélekállapot, azonban a korosodó ember lelke (is) helyrebillen, ha arról hall, vagy olvas nyilatkozatot egy ifjú játékostól (és nem is akármilyen képességű titántól!), hogy szereti az edzője módszereit, megbecsüli azt a helyzetet, amelybe az élete kényszeríti, és nincs baja azzal, hogy magyar futballistaként kell keresse a kenyérre valót.

Németh Krisztián – és vele együtt a győri Dudás Ádám – a hírek szerint ma este az afrikai ifista sztárok ellen kezdőként léphet pályára a 18 esztendős labdarúgók Európa-válogatottjában Barcelonában, és miközben minden földi jóval kényeztetik őket odakint, aközben a magyar fiú arról beszél, hogy hálás a klubjának, és hálás az edzőjének, Garami József mesternek.

S hogy miért is?

Nos, nem másért, hanem azért, mert az MTK-ban kapott lehetőséget a bizonyításra, míg szakmai igazgatója jó pedagógusként nevelte őt.

Íme: „Egy éve azt hittem, kész vagyok az élvonalbeli meccsekre, és nem értettem, miért csak tíz-húsz percet kapok. Az ősszel már többet játszottam, de ritkán voltam kezdő, úgy gondoltam, többször is lehettem volna. Most jöttem rá igazán, hogy Józsi bácsi adagolta a terhelést, fokozatosan szoktatott hozzá az élvonal tempójához, légköréhez, és igaza volt..." – mondja mindezt Németh Krisztián, akit – ne feledjük: Dudás Ádámmal együtt – ma este Barcelonában sztármenedzserek figyelhetnek, aki talán élete nagy lehetőségét kapja meg, és aki még ebben a pillanatban sem feledi el, honnan jött.

Lám csak, talán nem is olyan elátkozott az agyonszapult magyar foci, és az is megkockáztatható: van remény...