Ferencváros: közel a cél!
A sorozatos sérülések miatt a Fradi csak tíz mezőnyjátékost nevezett a Dunaferr elleni rangadóra, amelyen nagyon szeretett volna visszavágni az őszi 30–26os újvárosi vereségért.
A férfiasan kemény, olykor a sportszerűség határait is átlépő csata elején az FTC sem gyors akcióból, sem a felállt védőfallal szemben nem tudott gólokat lőni, de Németh András edző időkérése hasznos volt, és 2–8 után a hazaiak percei következtek. Ferling Bernadett külön őrt kapott, Mörtelre és Laluskára kiléptek a belső védők, Haris Katalin pedig gyakrabban találkozott a labdával, miközben támadásban magára talált Tóth, Kirsner Erika, Katarina Mraviková és Szucsánszki Zita. Különösen Tóth semlegesítésével gyűlt meg a baja Borbás Ritának és Mörtelnek, a Fradi vezető gólját mégis Mraviková lőtte (13–12). A szünetig az FTC két, a Dunaferr tíz percig játszott emberhátrányban.
Újabb fordulat következett Borbás, Mörtel és Vincze Melinda remek sorozata után (13–18), miközben folytatódtak a kísérletek Tóth Tímea likvidálására. Alig akadt ütközés, amelyet követően ne kellett volna ápolni a válogatott átlövőt. Mégis neki, valamint Kirsnernek és a lábsérüléssel is önfeláldozóan küzdő Szucsánszkinak köszönhetően lett 20–20 az állás. A játékvezetők egy-egy tévedése miatt rendkívül forró lett a hangulat a pályán, a kispadon és a lelátón. A hajrában szintén változatos, de sok hibával tarkított, igen feszült légkörű csatát láttunk, amelyben az FTC 26–29 után is mindent megtett a pontszerzésért. Hogy ez sikerült, abban jelentős érdemeket szereztek a hazaiak fantasztikusan küzdő és eredményes kulcsjátékosai, de kellettek hozzá az újvárosiak gyakori bakijai is. Az utolsó perc 28–29-nél kezdődött, és a végeredményt Szamoránsky Piroska állította be. A ferencvárosiak körtánccal ünnepelték az egy pontot, amellyel újabb lépést tettek az alapszakaszbeli elsőség felé.
