RETTEGJ, EURÓPA!
„Csak egy ország van, amelynek a labdarúgásába érdemes befektetni, ez pedig Anglia.” A fenti magvas gondolat Eggert Magnússontól, a West Ham United új elnökétől származik, aki egy izlandi befektetési konzorcium segítségével 2006 őszén 130 millió euróért (32.5 milliárd forint) megvásárolta a klubot. S bizony minden adat azt mutatja, hogy a topligák közül messze a Premier League a leggazdagabb. Az angol élvonal, ahol a légiósok után egyre több külföldi tulajdonos is megjelenik, és a négy legpatinásabb egyesület közül három már „idegen” befektető kezére is került (a Chelsea, a Manchester United és a Liverpool is). Nem véletlenül, elvégre az angol bajnokságban van a legtöbb pénz, talán elég, ha csak annyit említünk, hogy 2007 és
2010 között évente 1.4 milliárd euró (350 milliárd forint) folyik be a büdzsébe a televíziós jogok értékesítéséből. Az összehasonlítás kedvéért tegyük hozzá, ez az összeg duplája annak, amennyit a francia bajnokság „kaszál” médiabevétel címén egy esztendőben. És ha már összevetés, ne feledjük, a múlt héten a legjelentősebb múlttal rendelkező, korábbi Bajnokok Ligája-győztes, nyolcszoros francia bajnok Olympique Marseille-t olcsóbban vette meg a kanadai Jack Kachkar (115 millió euróért, azaz 28.8 milliárd forintért), mint a korábban már említett Eggert Magnússon az elmúlt évtizedekben maradandót nem alkotó, jelenleg a kiesés ellen küzdő West Hamet. Szintén szemléletes példa, ha megnézzük a Bajnokok Ligája-bevételből való részesedést, az angol csapatok ebben is éllovasok, 247 millió eurót (62 milliárd forint) söpörtek be az elmúlt három szezonban, míg a spanyolok „csak” 199 (50 milliárd forint), az olaszok 178 (44.5 milliárd forint), a franciák pedig 119 millió eurót (30 milliárd forint) kasszíroztak. Bár kétségkívül érdekes tanulságok szűrhetők le a hasonló pénzügyi és gazdasági vizsgálatokból, érdemes idéz
ni a francia Claude Makelelét, aki hazája bajnokságán (Nantes, Marseille) kívül a spanyol (Celta Vigo, Real Madrid ) , majd az angol ligában (Chelsea) is megfordult. „ Nincs semmi értelme azt mon
dani, hogy az egyik bajnokság jobb, mint a másik – mondta Claude Makelele. – A Premier League-ben és a Primera Divisiónban például teljesen más a futball. Angliában ahogy átveszed a labdát, az ellenféltől ketten-hárman ugranak a hátadra, míg Spanyolországban van időd körülnézni, és eldönteni, hova passzold a labdát.” Minden bizonnyal igaza van az 53-szoros válogatott védekező középpályásnak. Hiszen ahány szempontból vizsgálódunk, annyiféle eredményt kapunk, nem lehet kiválasztani a legjobbat. Ha a futballszakmát nézzük, az elmúlt tizenöt év Bajnokok Ligája-szereplése alapján a spanyoloké a „pálma”, az UEFAkupát viszont az olasz csapatok uralják. A legtöbb helyszíni néző a Bundesligában van, és a jelenlegi szezonban mérkőzésenként átlagban a legtöbb gól is a német bajnokságban esett. A felmérések szerint világviszonylatban a legtöbb szurkoló a Premier League találkozóira kíváncsi, és a mai, globalizálódó világban úgy tűnik, ez a legfontosabb. Hiszen ez az alapja a bevételnek. Az éltető pénznek. Amely aztán erőteljes hatást gyakorolhat a futballszakmára is. Talán elég annyit mondani, hogy a Bajnokok Ligájában mindegyik angol csapat (szám szerint négy) csoportgyőztes lett, sőt közülük hárman (a már emlegetett trió: Chelsea, Liverpool, Manchester United) már a negyeddöntőben vannak, nem beszélve arról, hogy az UEFA-kupa nyolcaddöntőjében is érdekelt még két együttesük. Úgyhogy rettegj, Európa, jönnek az angolok!
