Nagyon gyenge a Fradi
A napnál is világosabb, a klub pénzügyi ellehetetlenülése kihat a Ferencváros teljesítményére. Nem csupán az elmaradt járandóságokra gondolunk, sokkal inkább arra, hogy volt idő, amikor az ország legjobb futballistáit vették meg a ferencvárosiak, mára bebizonyosodott, a keret többsége oda való, ahol van, azaz az NB II-be. Sokszor megírtuk már, ha Balog Zoltán, Dragóner Attila, Lipcsei Péter, Tököli Attila alkotta tengelyből valamelyik játékos kiesik, csupán szürke és eredménytelen játékra képes a Fradi. A Vasas ellen pedig éppen a két pillér, Dragóner Attila és Tököli Attila hiányzott, bár Lipcsei Péter és Balog Zoltán mindent elkövetett, de nem tudtak fazont adni a csapat játékának, sőt a meccs hajrájában Lipcsei elhibázott egy tizenegyest is.
Persze nem a kihagyott büntető miatt bukott el a Ferencváros: szakmai, taktikai és egyéni hibák vezettek a kudarchoz.
Vegyük sorra, melyek ezek.
Elsősorban a védekezési hibákat kell említeni. A csapat nem vállalta fel az egy az egy elleni játékot, a középső védők nem akadályozták meg a Vasascsatárokat a labdaátvételben, engedték, hogy kapura forduljanak. A védekező középpályások nem segítettek be a labdaszerzésbe, a szélső védők nem szűkítették le a területet. Szögleteknél, szabadrúgásoknál területet védtek ahelyett, hogy embert fogtak volna, támadásoknál pedig egyetlen esetben sem állt fel „pozícióba” a Fradi. Hibának róható fel az is, hogy hazai pályán kivárásra játszott Gellei Imre együttese ahelyett, hogy áttért volna a 3–4–3-as játékrendszerre, s hogy a támadásait a széleken vezette volna, mindent középen erőltetett. Bebizonyosodott, bármennyire jó a Ferencváros utánpótlása (az utóbbi két évben kilenc labdarúgó szerződött nyugati klubokhoz), az itthon maradók többsége nem üti meg az élvonal szintjét. Szűcs Lajos távozása óta nincs biztos kezű kapusa az együttesnek, noha Kemenes Szabolcs tagja az utánpótlásválogatottnak, ahogyan korábban, úgy most a Vasas ellen is kiütköztek helyezkedési és technikai hiányosságai. Persze hiba lenne csupán az ifjú kapus nyakába varrni a kudarcot (ám talán visszanézve a meccsről készült videofelvételt tanul majd a bakikból), hiszen a tehetségnek kikiáltott Csepregi Richárd, Bartha László, Fitos László, Horváth Dávid is roppant keveset tett hozzá a csapat játékához, a kudarc elkerüléséhez. Tanácstalanul botladoztak a pályán, vagy azért, mert edzőjük nem mondta el nekik, illetve nem gyakoroltatta velük eleget, mi a célszerű mozgás, vagy azért – és ez a valószínűbb –, mert képtelenek precízen végrehajtani az edzői utasításokat. Ami pedig külön sajnálatos, hogy az ifjak a játék helyett inkább arroganciájukkal tűntek ki.
Noha a Ferencváros vezet az NB II Keleti csoportjában, ez a gárda az élvonalban gyenge középcsapatnak számítana. Ha a Ferencváros – a Magyar Kupa megnyerésével – a nemzetközi kupaszereplést célozza meg, meg kell erősítenie a keretet, ami nem lesz könnyű, hiszen az Üllői úton üres a kassza, ráadásul az utánpótláscsapatokból a legjobbak külföldre szerződnek...
Az igazán erős, jó Fradi felépítéséhez pedig pénz, nagyon sok pénz kell. A zöld-fehéreknél viszont mostanság annak is örülnének, ha az élvonalhoz szükséges licenc anyagi feltételeit megteremtenék, ami nehéz lesz, ha a kupából kiesik a csapat, hiszen a T-Mobile ötvenmillió forintos támogatásától is elbúcsúzhat.
A nagy kérdés tehát az, hogy az áprilisi visszavágóra a kritikákból mit vonnak le a ferencvárosiak, hogy a fentiek tükrében tudnak-e változtatni hozzáállásukon, adott esetben a taktikán, mert amit csütörtök este mutatott a csapat, bizony roppant gyenge produkció volt...
