Megvan az Eb-arany

A Németország elleni, bravúrral megnyert elődöntő után kisebb szakmai vita bontakozott ki a magyar csapaton belül az ügyben, hogy a belgrádi Európa-bajnokság csapatversenyének fináléjában az orosz vagy az olasz válogatottat látnánk-e szívesebben ellenfélként. Póta Georgina és Lovas Petra úgy vélekedett, jobban járnánk a kellemetlen stílusú, három védőjátékossal felálló oroszokkal. „Tóth Kriszta jó a védők ellen, így nekünk már csak egy meccset kell hozni” – mondta Lovas. A terv azonban csak szóban tűnt egyszerűnek. („Még jó, hogy nekem nem mondták” – mosolygott is Tóth már a finálé után.) Szvetlana Ganyina, Irina Kotyihina és Irina Palina ugyanis kellemetlen ellenfél (erről a papíron sokkal erősebb olaszok is tudnának mesélni), hosszadalmas, keserves labdamenetekre kényszerítenek mindenkit, és soha nem adják fel a harcot. Persze a nyolc között, Ausztria ellen vagy az elődöntőben, Németország ellen sem mi voltunk az esélyesek, ám akkor is csodát tettek Téglás Péter tanítványai. A finálé is hasonlóképp varázslatosan kezdődött: Szvetlana Ganyinát helyenként szinte már sajnálta az ember, mert három méterrel az asztal mögött óriásit küzdött, egymás után nyesegette vissza Póta gyilkos pörgetéseit, hogy a végén aztán már eddig is nagy skalpokat gyűjtő szőkeség csak pontot tegyen minden labdamenet végére. Hiába haladtak fej fej mellett minden szettben egy darabig, a végjáték mindig a magyar lányé volt, és szűk fél óra alatt, három sima szettben le is győzte az oroszok legjobbját, aki ellen sohasem nyert korábban. Tóth Krisztina ugyan nagyon jól ismeri Irina Kotyihinát, de igencsak meggyűlt a baja a még Ganyinánál is elszántabban védekező oroszszal. Ezen a meccsen látszott igazán, milyen rettenetesen nehéz tökéletesen védekező játékos ellen pingpongozni: ötszörös Európa-bajnokunk hiába tett meg mindent, ami emberileg lehetséges, hiába szórta a látványos ütéseket, a második és a negyedik szettben mintha betonfalra ütögetett volna, ráadásul ekkor a szerencse is Kotyihina mellé szegődött. Ez láthatóan dühítette is egy kicsit, de a döntő játszma végjátékában már ő koncentrált jobban, így boldogan rogyhatott térdre. Jöhetett a Belgrádban eddig veretlen Lovas Petra és a veterán Irina Palina csatája. Küzdelemben itt sem volt hiány. A remek formában lévő, három és fél hete országos bajnokságot is nyerő Lovas magabiztosan, pontosan játszott, de az első szettet így is elbukta szoros csatában. A másodikban és a harmadikban hengerelt (volt, hogy Palina elejtette a labdát szerva közben, annyira szétesett a játéka), azonban a negyedikben, négy pontra a végső sikertől kissé megremegett a keze. Az ötödikben viszont már nem volt pardon. Négy meccslabdához jutott a magyar lány, és bár az elsőt még elrontotta (pedig a kispadon Póta és Li Bin már felugrott ünnepelni…), másodjára nem kegyelmezett: Palina a sokadik hatalmas tenyerest már nem tudta visszakanalazni az asztalra, és a labda még jóformán földet sem ért, amikor a magyar lányok és a szövetségi kapitány már egymás nyakában ünnepelték az Európa-bajnoki elsőséget. Azt az elsőséget, amelyet előzetesen nem várt el senki sem a megfiatalított válogatottól. Huszonkét év után először nem szerepelt a csapatban Bátorfi Csilla – soha rosszabb nyitányt egy új korszak elejére.