A szurkolók az eredményes játékost imádják
Hogy milyen kevés kell az össz népi boldogsághoz, az a Szusza Ferenc Stadionban bebizonyosodott: „Játszik a csapat, játszik a csapat!” – skandálták a drukkerek 2–0-s vezetésnél. Nem érdekelte őket, hogy a magyar válogatott Moldovát, nem pedig Németországot, Franciaországot vagy Olaszországot veri, a lényeg, hogy végre volt miért örülniük a mi kis futballunkban. A lefújást követően Várhidi Péter sem gyarapította a kesergők táborát, a szövetségi kapitány ugyanakkor jelezte, nem értékeli túl a sikert. Az elsősorban csapata szervezettségével elégedett, a kellő agresszivitást viszont az első félidőben hiányoló szakvezető hangsúlyozta azt is: a szünet után sikerült kiszolgálniuk a kétségkívül lelkes közönséget, ami azért is fontos, mert „…a legfontosabb dolgunk, hogy visszaszerezzük a szurkolók szimpátiáját”.
A drukkerek hitét pedig a győzelem élteti, és azokat a játékosokat imádják, akik gólokkal kényeztetik őket – ahogyan a hatvanas-hetvenes években Bene Ferencet, úgy manapság Priskin Tamást.
