„Go for Gold!” – volt olvasható a felirat a bejáratnál osztogatott kis plakátokon, amelyek az ausztrál női együttes buzdítására szolgáltak a fináléban. „Go for bronze!” – írhattuk volna fel mi a táblákra, hiszen a magyar női válogatott a harmadik helyért szállt vízbe Oroszország ellen. A két csapat legutóbb a belgrádi Európa-bajnokság elődöntőjében keresztezte egymás útját, akkor Alekszej Klejmenov együttese nyert egy góllal. Sajnos a különbség megmaradt Melbourne-re is. A találkozóra rányomta a bélyegét az elvesztett elődöntő minden lelki és fizikai nyűge, mindkét csapat sokat hibázott, ólmosabban mozgott, mint két nappal korábban. A harmadik negyed döntött, amelyben hat és fél percig nem született gól, aztán 23 másodperc alatt két akciótalálatot kaptak a magyarok, majd kettős fórt rontottak el. Stieber Mercedes minden rutinját összeszedve kétszer mattolta Valentyina Voroncovát, de mindig csak szépíteni tudott. 56 másodperccel a vége előtt az oroszok időkérés után hibáztak létszámfölényben, 40-nél időt kér Godova Gábor is. Két centerrel próbálkoztunk, de az oroszok keményen kiszorítottak minket, végül 13 másodperccel a vége előtt Bujka Barbara lőtt, de Voroncova könnyedén védett. Minden eldőlt, nem született meg az első magyar világbajnoki bronzérem női vízilabdázásban. „Én már csütörtök este lezártam magamban az amerikaiak elleni mérkőzést, igyekeztem az oroszokkal szembeni derbire összpontosítani, hiszen a bronzéremért is ugyanolyan fontos hajtani, mint az aranyért. Az elődöntőben mutatott játékot nem tudtuk átmenteni, most voltunk a legrosszabbak. A fórokat gyengén lőttük, és úgy tűnt, nem égett bennünk az a tűz, mint az amerikaiak ellen – mondta Primász Ágnes, aki pozitívan is meg tudta közelíteni a világbajnoki szereplést: – Az elődöntőben és a döntőben is úgy voltunk partiban az ellenfelekkel, hogy nem játszottunk igazán jól, tovább javulva, bizakodva tekinthetünk a jövőbe. A világ legjobb négy együttese között vagyunk, ami előrelépés tavalyhoz képest.”
