Márványban a legendás bal

Miközben a világ Puskás Ferenc nyolcvanadik születésnapjára emlékezett, nagy nap volt a vasárnapi a felcsútiak életében. Ennyi híresség még sohasem járt egy napon a barátságos kisvárosban. Tódultak az emberek, a futballpályát körülölelő utcák már úgy néztek ki, mintha búcsút rendeznének a környéken: a gyerekek fel-alá rohangáltak a különféle mezekben, a férfiak a futballról beszélgettek, mindeközben az aláírásvadászok sorra gyűjtötték be a becsesebbnél becsesebb autogramokat. Csak az a néhány, Arsenalmezbe öltözött kisfiú nyújtogatta hiába a nyakát. Ők Arsene Wengert várták, csakhogy az Arsenal francia menedzsere nem érkezett meg a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia névadó ünnepségére. Betegségre hivatkozott (no igen, a Liverpooltól szombaton elszenvedett 4–1-es vereség miatt, ha más nem, akkor lelkibeteg lett...), lemondta az utazást. Üresen maradt a Lothar Matthäus számára fenntartott szék is: a magyar válogatott korábbi kapitányát a Salzburg nem engedte el, mondván, kedden fontos kupamérkőzés vár az osztrák csapatra, és a volt aranylabdást egy percig sem akarták nélkülözni... Prominens vendégekben azonban így sem volt hiány, és a felcsúti ünnep hangulatát semmi sem tudta elrontani. Az akadémia bejáratánál Öcsi bácsi nyomdokaiba léphetnek a gyerekek, a padlózatba ugyanis Puskás Ferenc márványba öntött lábnyomát helyezték el. A Budapesttől negyven kilométerre lévő Felcsúton a régi falusi futballpálya körül épült ki az új sportkomplexum a füves és műfüves pályákkal, míg az akadémia épületképét Makovecz Imre álmodta meg. A névadó ünnepségre meghívott korábbi világválogatott Détári Lajos az akadémiát látva annyit mondott: itt valóban minden adott ahhoz, hogy a tehetségekből valóban jó labdarúgók váljanak. Tegyük hozzá: már csak azért is, mert a név erre kötelez. Aki a Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémiára felvételt nyer, eleve nem lehet tehetségtelen...