Erre is fogadhatunk!

Nem véletlen, hogy a hollywoodi rendező, D. J. Caruso Al Pacinóra bízta a Pénz beszél című mozifilm főszerepét. A bukmékerek munkájáról, napjairól szóló történetben olyan színészre volt szükség, aki képes eljátszani egy örökmozgó, minden hájjal megkent figurát. Al Pacino tökéletesen alakította a szerepet, elhitette a nézőkkel, hogy a fogadóirodákban tényleg nincs megállás, és ha sporteseményről van szó, ha magánjellegű kérésről, bármire fel lehet tenni nagyobb összeget. Graham Sharpe már évek óta vezeti az egyik legnevesebb angol bukmékerláncolat, a William Hill egyik irodáját. A londoni úriember munkatársaival együtt a nap huszonnégy órájában számol, esélyt latolgat, oddsokat kalkulál. A fogadások zöme angol bajnoki, illetve FA-kupaösszecsapásokra érkezik, ám volt már rá példa, hogy a kockáztatók nem futballmeccsre, hanem diplomáciai eseményre akarták feltenni a pénzüket. „Bár a mi irodáink az angol labdarúgásra fókuszálnak, amikor London városa pályázott a kétezer-tizenkettes olimpiára, feltettük az oddsait a listánkra – mondta lapunknak Graham Sharpe. – Gondolkozunk, hogy a három Eb-pályázatot is megversenyeztetjük, és kiszámoljuk az oddsokat, de még várunk néhány napot, hiszen odébb van a döntés. Persze tájékozódtunk, és szerintünk az olasz pályázat a favorit, már csak azért is, mert Olaszország tavaly megnyerte a vébét. És noha sokszor hallani, hogy az UEFA a kisebb országokat előnyben részesíti, úgy gondolom, ez mellébeszélés. A második helyre a magyar–horvát kandidálást tenném, hiszen Magyarország jelentős futballmúltú nemzet, és míg olasz földön ezerkilencszázkilencvenben rendeztek világversenyt, Magyarországon még sohasem volt nagy labdarúgótorna. Az ukrán–lengyel pályázatot sem kell leírni, ám ha a végrehajtó bizottság döntése nem az olaszoknak kedvez, szerintem a magyarok és a horvátok örülnek majd…” Nos, ha minket kérdeznek, fogadhatunk, és arra voksolunk, hogy ebben a csatában mi nyerünk, nem az olaszok!