Hiába szerepelt a maratoni futás az újkori olimpiák kezdetétől a játékok műsorán, igazi rangra a hetvenes években tett szert. Ekkor vált egyre népszerűbbé a futás világszerte, s ebben az időben már a nők is megmutatták, hogy nem lehet őket távol tartani a leghosszabb versenyektől sem.
A változásokat jól érezte meg Fred Lebow, a New York-i maratoni szervezője, s a divatot ügyesen meglovagolva a világ legnagyobb versenyévé tette az általa rendezett eseményt.
A New York-i maratoni 1970-ben mutatkozott be, mindössze 127 futó sorakozott fel a rajtnál, s rótta a Central parkban kialakított pályán a köröket. Az esemény házigazdái és indulói a New York Road Runners tagjai voltak, s közülük ötvenöten érkeztek be a célba.
A változást az 1976-os év hozta, amikor Lebow ötlete alapján úgy jelölték ki a pálya útvonalát, hogy az a város kerületeit is érintette. Két évvel később már kilencezren vágtak neki a távnak, s a norvég Grete Waitz 2:32:30 másodperccel női világrekordot állított fel.
Öt évvel ezelőtt ismét újítottak a szervezők, a profi női futók 35 perccel a nagy mezőny előtt rajtolnak, hogy jól lehessen követni küzdelmüket.
Az esemény elsősorban mégis az amatőröké, akik közül sokan - hiába szeretnék - nem vehetnek részt a versenyen. Az ok egyszerű, 39 ezernél több futó részvételét nem tudják biztosítani, a jelentkezők száma azonban közel 90 ezer. Tavaly 38368 induló vágott neki a 42 kilométeres távnak, közülük 37869-en értek célba.
Az idei újítás azonban a leglelkesebbek indulását megkönnyítheti. Ha valaki jótékonyság céljaira adományokat gyűjt, s ehhez a New York-i maratoni keretein belül is szeretne társakat találni, biztosan elindulhat a versenyen.
Egyelőre csak két adománygyűjtésbe kapcsolódhatnak be a jelentkezők - egyik a város hátrányos helyzetű gyerekeinek segít, a másikat Fred Lebow emlékére alapították, s a rák ellenes küzdelem a célja -, de a novemberi rajtig még bőven van idő.
Legfrissebb hírek
