A legapróbb részletek is tudatosan és precízen kidolgozottak, hogy csak két részletet említsünk, igen látványos, amikor Kisteleki István magyar labdarúgó-szövetségi elnök horvátul, míg horvát kollégája, Vlatko Markovic magyarul beszél (persze Demcsák Zsuzsa angol tolmácsolása mellett), s az is, amikor a kis magyar és horvát futballistagyerekek személyesen kérik Michel Platinitől, hogy „Give us the chance!” – Add nekünk az esélyt. Nem is beszélve Puskás Ferencné, Albert Flórián vagy éppen Charles Simonyi apró, de hatásos szerepéről, s a miniszterelnökök személyes szerepvállalásáról.
Persze, amikor benyomásokat gyűjt az ember, akkor percenként változik a hangulata. Kisétálva a cardiffi városháza előtti parkba jelentős erődemonstrációnak tűnik, hogy az olaszok egyenesen gyerekfutball-tornát rögtönöztek ide a gyepre, ideszállított kapukkal, olasz zászlókkal és gyerekekkel.
Az is mellbevágó információ, hogy az ukrán újságíró kolléga, Kolja szerint Ukrajnában mindenki azt mondja, hogy mi eleve esélytelenek vagyunk, és náluk mindenki arról beszél, hogy Magyarországon az emberek nem is akarnak Eb-t rendezni. Hogy ezt az egyik kereskedelmi televízió minapi szerencsétlen kérdéssel megkomponált szavazása alapján mondják-e vagy más hírforrásuk van, nem tudni, de természetesen nem esik jól ilyesmit hallani. Persze, ha ők ilyeneket gondolnak, akkor azért mi is megjegyezhetnénk, hogy a tömegtüntetések lázában égő Ukrajna, s a korrupciós ügyek miatt szétzavart lengyel futballszövetség ugyan miért bízik sikeres Eb-pályázatban?
Persze „sorsdöntő” érveket, benyomásokat hosszan lehetne sorolni minden pályázó mellett és ellen, ahogyan az nyilván meg is történik az egyéni beszélgetésekben, még az UEFA vb tagjai között is, egészen késő éjszakáig, túl a hivatalos és nyilván feszengős vacsorán, és a lefekvés előtti telefonbeszélgetéseken… Aztán szerdán 12 ember leül, és szavaz a rendezési jogról.
Legfrissebb hírek
