Öcsi bácsi labdájával hívtuk meg Európát!
Úristen, mi lesz ebből?!
A kedd délelőtti Eb-prezentációs főpróba közben és után csaknem mindenkiből ez a kérdés szakadt ki. Őszintén szólva a látottak a katasztrófa árnyékát vetítették előre. Óriási volt a tanácstalanság, mintha senki sem tudta volna a szerepét, mikor mit kell tennie, és úgy tűnt, annyi a hibapont, hogy kikerülhetetlen a csúfos bukás.
És ahogyan az lenni szokott: a ramaty főpróba után az előadás nagyszerűen sikerült.
Percenként cseréltek gazdát a hírek, amelyek az egyes pályázatok esélyeit növelték, majd néhány perc múlva szinte a semmivel tették egyenlővé. Számunkra a legérdekesebb az volt, hogy a nemzeti válogatottak bizottsága a magyar–horvát pályázatot ítélte a legjobbnak, ám ezt illik kellő óvatossággal kezelni. Az szinte biztos, hogy a legrosszabbnak a lengyel–ukrán kandidálást minősítették, de ez a bizottság nem állít fel sorrendet, hanem különböző szempontok alapján osztályoz. A mértékadóbb források szerint a magyar– horvát és az olasz pályázat különböző kategóriákban hol jobb, hol rosszabb véleményt kapott, úgyhogy kiegyensúlyozott volt a verseny.
Délre a városháza előtti teret uralmuk alá vették az olaszok: a válogatott égszínkék mezébe öltözött gyerekek futballoztak, olasz márkájú autók sorakoztak fel, és több tízezer aláírással tarkított, hatalmas, kétszeres embernagyságú labda volt hivatva bizonyítani, hogy szinte maradéktalan a pályázat támogatottsága.
Eljött a délutánnak az a pillanata is, amikor a horvátok és a magyarok elkezdhették prezentációjukat az UEFA végrehajtó bizottságának a tagjai, illetve a küldöttség képviselői előtt. A két miniszterelnök – Gyurcsány Ferenc és Ivo Sanader – arról beszélt, mit jelentene az Európa-bajnokság megrendezése; Vlatko Markovic és Kisteleki István szövetségi elnök egymás nyelvén szólva próbált hatni a döntéshozókra, ám a legnagyobb tapsot Bözsi néni, Puskás Ferenc özvegye kapta, aki könynyeinek utat engedve adta át azt a labdát Michel Platininak, az UEFA elnökének, amellyel egykor a férje játszott a Real Madridban. Nehéz leírni ezt a remekül kitalált harminc percet, az viszont pontosan látszott, hogy a végrehajtó bizottság tagjai élvezték, tetszett nekik, és azt is feltétlenül meg kell említeni, hogy a moderátor Demcsák Zsuzsa hihetetlen profizmusa nélkül a prezentáció sokat vesztett volna értékéből.
A munka, amely évekkel ezelőtt kezdődött – még az előző MLSZ-elnök, Bozóky Imre indította el –, ezzel tulajdonképpen be is fejeződött. Következtek a lengyelek és az ukránok sztárokkal megerősítve, ráadásul az előző napi hírekkel ellentétben a két államelnök, Lech Kaczynski és Viktor Juscsenko is megérkezett. A sort az olaszok zárták, ők „csupán” a világbajnok szövetségi kapitányt, Marcello Lippit, valamint a legendás Gigi Rivát hozták magukkal.
Mindenki elsütötte tehát a nagyágyúit. Szerdán tizenkét ember eldönti, mit ér hosszú évek munkája.
