A Chelsea csodája

„Ma van a huszonötödik házassági évfordulóm. Hogy mit tervezek estére? A meccset nézem, természetesen. Huszonöt év házasság semmi a Chelsea elleni BL-elődöntőhöz képest – ezt azonban el ne árulják a feleségemnek!” – írta a BBC internetes fórumán szerda délután Chris Smith liverpooli szurkoló.

Hogy ehhez mit szólt a magányos asszony, nem tudni, az azonban a fenti bejegyzés alapján is könnyen megállapítható, a szerdai összecsapás nem mindennapi eseménynek számított Angliában. A találkozó jelentőségét jelezte az is, hogy José Mourinho, a Chelsea amúgy sem visszafogottságáról ismert menedzsere a szokásosnál is durvább sértésekkel illette az ellenfél együttesét és edzőjét, Rafa Benítezt.

Néhány órával azután, hogy liverpooli kollégája egykori barátságukat emlegette az újságíróknak, a „kékek” szakvezetője határozottan elutasította a bizalmaskodást („Remek edző, de nem a barátom…”), és rezzenéstelen arccal kijelentette: a spanyol tréner teljesítménye Londonban csak az elbocsátáshoz lett volna elég.

„Három év bajnoki cím nélkül? – tette fel gúnyos kérdését José Mourinho. – Nem hiszem, hogy még mindig a Chelsea-nél dolgozhatnék. A három szezon alatt egyébként összesen mintegy hatvan ponttal szereztünk többet, mint a Liverpool.”

Amikor erre a sajtósok megemlítették a „vörösök” 2005-ös Bajnokok Ligája-győzelmét, a portugál menedzser csak legyintett, mondván: az igazán nagy csapatok nem csak egy vasat tartanak a tűzben. Állítása szerint a szerdai rivális „jó kupacsapat”, de csak az európai sorozatban sziporkázik, a Premier League-ben meg sem képes közelíteni a Chelsea teljesítményét.

És végül José Mourinho, mintegy a szerda délutáni sajtóbeszélgetés csattanójaként, a média képviselői előtt meggyanúsította a Liverpoolt, hogy játékosai este „...kilencven percen keresztül fogják bosszantani Didier Drogbát, hogy sárgát kapjon, és így ne léphessen pályára a visszavágón”.

Nehéz megállapítani, hogy a londoniak menedzserének pszichológiai hadviselése érte-e el a hatását, vagy valami egyéb zavarta meg a vendégek védelmét, tény, hogy a találkozó első szakaszában a Chelsea többször is igen közel állt a gólszerzéshez – a helyzetek azonban kimaradtak. Egészen a 29. percig, amikor Joe Cole – Didier Drogba remek elfutása és zseniális középre adása nyomán – José Reina kapujába lőtt. Érdekesség, hogy a két csapat eddigi öt BL-találkozója során ez volt a „kékek” első gólja.

A szünet után a korábbiakhoz képest jóval frissebben, sokkal támadóbb szellemben futballozott a Liverpool, a második félidő elején pedig beállt Peter Crouch, a nyurga gólfelelős is. A „vörösök” azonban akkor mutatták ki igazán méregfogukat, amikor Steven Gerrard kapáslövéssel ijesztett rá Petr Cechre, aki csak óriási bravúrral tudta kitornászni a kapu sarkába tartó labdát.

Az öldöklő taktikai csata során elvétve akadtak valóban veszélyes helyzetek, ezt azonban tekinthetjük a csapatok fegyelmezettsége és stabil védekezése jelének is. A szabad területeket mindkét fél teljesen lezárta, ha egy-egy támadás lövéssel fejeződött be, az már ritkaságnak számított.

A londoniak az 1–0-s győzelmet követően nyugodtan várhatják a visszavágót, amelyen bizonyíthatják, nemcsak a liverpooli, az övék is jó kupacsapat.