Támadni mindenáron!
Meglehetősen kacifántos történet végén került tavaly nyáron az FTC-től a DVSCTEVA-hoz Leandro de Almeida, ám a néhány éve még szokatlan „útvonal” sem bizonyult számára akadálynak. Miroslav Beránek csapatában alapember lett a brazilmagyar állampolgár középpályás, ezzel párhuzamosan pedig a nagyerdei fanatikusok egyik kedvence.
Valamennyi tényezőt figyelembe véve a DVSC–ETO párosítás becsukott szemmel is országos egyes – ám ezzel ön nyilván hivatalból sem ért egyet. Én csupán abban vagyok biztos, hogy nehéz meccset játszunk majd a Győrrel: nekünk a bajnoki cím, az ETOnak viszont a bentmaradás szempontjából ér kincset minden egyes pont – vázolta fel a szombati ellenfelek közti egyik lényeges különbséget Leandro, a DVSC-TEVA játékosa. – Remélem, jó arányban használjuk majd ki helyzeteinket, mert akkor alighanem le tudjuk győzni a Győrt. Elégedetlenségről árulkodik a hangja… Hiába rúgtunk az utóbbi mérkőzéseinken lényegesen több gólt, mint a korábbi időszakban, ha jobban összpontosítunk, még szembeötlőbb lenne a különbség. Nem elégedetlen vagyok, csupán úgy érzem, lehet még javítani a mutatón. Az eddigi fejlődést minek tulajdonítja? Higgadtabbak vagyunk, a helyzetek nagyobb részében tisztább fejjel gondolkozunk – és döntünk. Ezt mire vezeti vissza? Az ötpontos előnyre a tabella élén? Ez így nem igaz, mert a változás kezdetén még nem volt ekkora előnyünk, sőt semekkora sem. A jelenre vonatkozóan viszont már érvényes lehet. Az ősz végén az MTK-val szemben jelentős hátrányban, tehát győzelmi kényszer alatt futballoztunk, s a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Görcsösen játszottunk – azóta viszont feloldódott a társaság. A győzelmi kényszer egyébként megmaradt, csak más az előjele. Kellemes teher, hogy a soros
Folytatás a 3. oldalon
