Pedig Zoran Kuntics semmit sem bízott a véletlenre: a zöldfehérek vezetőedzője két hete személyesen nézte meg a Bőcs–Békéscsaba (3–0) találkozót, így kellő munícióval vértezhette fel magát a rendkívül fontos kilencven percre. A mérkőzést megelőző órában özönvízszerű eső zúdult Miskolcra, és miután a vasárnapra virradó éjszaka sem változott a helyzet, felázott talajú pálya fogadta a csapatokat, amelyhez a technikailag képzettebb ferencvárosiak alkalmazkodtak jobban. Legalábbis az első negyvenöt percben...
Negyedóra elteltével jelentős lett a Ferencváros mezőnyfölénye, a vendégek helyzeteket is teremtettek. A diósgyőri albérletbe vonuló „hazaiak” kapujuk elé szorultak, szinte a felezővonalat sem tudták átlépni, egyoldalú volt a játék.
A szünet után változás következett be, a bőcsiek felbátorodtak, és Urbin Péter révén a vezetést is megszerezhették volna. A Ferencváros láthatóan egyre idegesebbé vált, és ahogy fogyott az idő, egyre több hiba csúszott a zöld-fehérek játékába.
Zoran Kuntics igyekezett cserékkel frissíteni lankadni látszó csapatát, ment is előre, és darált becsülettel az együttes, de a görcsös akarás már nemigen tudott veszélyt teremteni a bőcsi kapu előtt.
A döntetlennel az FTC lépéshátrányba került a jelenleg öt pont előnnyel első Nyíregyházával szemben, így a hátralévő fordulókban már nem csupán rajta múlik sorsa alakulása. Csak a csodában bízhat.
