Tud valamit említeni, ami manapság rossz az életében?Tud valamit említeni, ami manapság rossz az életében?
Hála az égnek semmit sem – válaszolta nevetve Dzsudzsák Balázs, a bajnok DVSC-TEVA játékosa.
Ha mégis kötekedni akarnánk a sorssal, akkor az elbukott kupadöntő azért némi árnyékot vet az életére...
Nagyon picit. Nem érdemeltünk vereséget, csak magunkat okolhatjuk a kudarcért, de ez már régen volt, ráadásul a bajnoki arany bőven kárpótolt minket a vereségért.
Az NS osztályzatait figyeli, érdekli, hogy milyen érdemjegyet kap a lapunktól?
Hogyne érdekelne. Abszolút korrektnek tartom az NS-osztályzatokat, még akkor is, amikor gyengébb érdemjegyet kapok.
És ezek után mit szól ahhoz, hogy a bajnoki évad legjobb játékosa lett?
Eddig ez a csúcs a pályafutásom során. S hogy miért? A válasz roppant egyszerű: ez volt az első év, hogy rendszeresen játéklehetőséget kaptam, és mindjárt sikerült megszereznem ezt a címet. Ezt az elismerést a szüleimnek ajánlom, akik nagy áldozatokat hoztak értem.
Ez miben nyilvánult meg?
Nyírlugason laktunk, ez harmincöt kilométerre fekszik Debrecentől. A szüleim nem befolyásoltak, én akartam mindenáron futballista lenni, de ők vállaltak érte nagyobb áldozatot. Az édesapám olyan munkahelyet választott, ahol délután két órára végezhetett, hogy elvihessen Debrecenbe az edzésekre, és ezt öt-hat éven át hetente ötször meg is tette.
Miért éppen Debrecenbe?
Nyíradonyban kezdtem, és jól játszhattam a gyerektornákon, mert a Debreceni Olasz Focisuli vezetője, Hegedűs Gábor szólt, menjek át hozzájuk. A szüleim döntöttek, hiszen én csak kilencesztendős voltam akkor, és igent mondtak a kérésre.
Mi volt az a meghatározó élmény, amely miatt futballista akart lenni?
Fogalmam sincs. Csupán arra emlékszem, hogy amióta az eszemet tudom, csak a labda érdekelt. Állítólag pici gyerekként is állandóan azt rugdostam, iskolásként pedig mindig kértem a nagyobbakat, hadd álljak be közéjük játszani.
Amikor tavaly október tizenhatodikán autóbalesetet szenvedett, eszébe jutott, hogy esetleg nem futballozhat többé?
Természetesen. Amikor betettek a helikopterbe, a legsötétebb gondolatok kergetőztek az agyamban. Nagy fájdalmaim voltak, és csak akkor nyugodtam meg, amikor a kórházban elmondták, nem kell műteni, és tökéletesen felépülök majd.
Alázattal megbecsültem a szerencsémet, és nagyon örültem, amikor januárban már teljesen egészségesen csatlakozhattam a csapathoz. Egy-két éve Debrecenben sokan azt mondták, Dzsudzsák Balázs lesz Sándor Tamás utódja. Egyetért velük?
Eleinte tényleg az ő posztján kaptam kisebb-nagyobb lehetőséget, de középen nemigen ment jól a játék. Miroslav Beránek, a mostani edzőnk azt mondta, papíron a bal oldalra tesz, de szabadon futballozhatok, és ezt nagyon élvezem.
Bajnok, a legjobb játékos és talán napokon belül válogatott lesz. Milyen további céljai vannak?
Először is nagyon büszke vagyok, hogy az első évben, amikor rendszeresen játszhattam, sikerült bizonyítanom. Nem vágyom el Debrecenből, de azt örömmel hallottam, hogy Hollandiából és Angliából is érdeklődnek irántam, és állítólag a klub elnöke, Szima Gábor nem is zárkózik el az elől, hogy a BL-selejtezők után tárgyaljon az elengedésemről. Ám jelenleg a legfontosabb a válogatott. Manapság így is kerek a világ számomra, de egy szép debütálással az élet hihetetlenül csodálatos lenne.
