Semmi sem sikerült

Két hasonló képességű csapat találkozóján ritkán alakul ki akkora különbség, mint a szerdai Vasas–Szeged derbin, amelyen a piros-kékek az első félidőben legázolták a skalpjukra vadászó vendégeket: két negyed után 6–0-ra vezettek. A Szegednek 16:59 percre volt szüksége az első gól megszerzéséhez (ekkor hétnél járt a Vasas), így a második félidőnek tétje sem volt.

Nem mondhatjuk, hogy példa nélküli az eset – elég csak a női finálé első meccsére gondolni, amelyen a Dunaújváros a Domino otthonában több mint tizennyolc percen keresztül maradt gól nélkül –, ám mindenképpen meglepő, főleg azért, mert a Szeged kapta az alapszakaszban a legkevesebb gólt.

Az okok összetettek. Mintha a Vasas már a kezdő sípszó pillanatában jobban harapott volna, de az sem elképzelhetetlen, hogy a Szegedet összeroppantotta a gólképtelenség. Az idényben addig nagyszerűen működő védelem és a máskor a lövéseket nagy százalékban hárító, válogatott Baksa László sem remekelt, ami elegendő előnyt adott a Vasasnak ahhoz, hogy az első és a második nyolc percben is háromhárom góllal szomorítsa el a vendégeket. Lehetetlen belelátni a játékosok fejébe, de úgy tűnt, 6–0 után fel is adták a mérkőzést, sőt mintha már a második negyedben sem pörögtek volna kellő szinten a csongrádiak – a bekapott gólok számának növekedésével egyre csökkent a győzelembe vetett hitük. Pedig a remélt döntőbe jutáshoz előbb otthon, majd zárásként a mindent eldöntő mérkőzésen, a Komjádi uszodában is győznie kell!

Ha tovább elemezzük a két csapat védő- és támadójátékát, a statisztikában is jelentős különbség mutatkozik a Vasas javára. Az angyalföldiek 16 perc alatt tizenegy lövésből hatszor ünnepelhettek, Baksa két kísérletet hárított, a védők kétszer blokkoltak. Ugyanebben a periódusban – szintén tizenegy lövésből – Nagy Viktor, a Vasas kapusa hatszor hárított, a bekkek pedig háromszor blokkoltak, ami bőven elegendő volt a találkozó eldöntéséhez.

„Mindhárom meccsen kulcsfontosságú volt, hogy a mérkőzések elején hogyan tudunk élni az emberelőnyökkel, a lehetőségekkel – elemezte a kudarcot Gyöngyösi András, a szegediek mestere. – Szegeden például ötből öt fórt lőttünk be, és elhúztunk öt egyre. Szerdán buta gólokat kaptunk, amikor lőni kellett volna, passzoltunk, amikor passzolni kellett volna, lőttünk. Igaz, a rájátszásban mindegy, mekkora különbséggel veszítesz, éppen ezért túl kell lépni az előző mérkőzésen, és mindig csak a következőre szabad koncentrálni.”