Kínos nyeretlenség

Az ausztriai Holleneckben fut ballhőskori eredmény született szerdán a Sturm Graz–DVSCTEVA felkészülési mérkőzésen. Apró szépséghiba, hogy az adok-kapokból a szombatig Burgenlandban edzőtáborozó magyar aranyérmes jött ki vesztesen: a Loki 5–4-re kikapott az osztrák Bundesliga 7. helyén végző stájer együttestől.

„A négy rúgott gól önmagában jól mutatna, csak az a gond, hogy a bevételi oldalon egy ötös szerepel” – ironizált az előző esti adatokon Dombi Tibor, a debreceniek középpályása.

A kezdéstől a lefújásig csupán a kapus Csernyánszki Norbertet és Kiss Zoltánt soraiban tudó magyar bajnok az első félidőt 3–0-ra elvesztette, a másodikat megnyerte, úgy, hogy a játékrész elején öt perc alatt ledolgozta az addig összeszedett hátrányt.

„Mivel a ZTE és a Mattersburg ellen az első sorban játszottam, most pedig a másodikban, van alapom azt mondani, hogy akad némi különbség a kettő között – boncolgatta a szünetet követő „feltámadás” okait a játékos. – Az első két edzőmecscsünkön én sem nyújtottam jobb teljesítményt a velem egy csapatban szereplőknél, míg szerdán változott a helyzet – igaz, jobb csapatban könnyebb jól játszani. Az ilyen találkozókon is kiderül, mennyit számít a tapasztalat, a meccsrutin, az összeszokottság. Sajnos így is kikaptunk, ami felettébb idegesítő. Zavar, hogy nem tudunk nyerni, még akkor is, ha tudom: nem most kell csúcsformában lennünk. Mindenesetre még a barátságos nemzetközi meccsek is rávilágítanak hibáinkra, legyen szó játékosról vagy a csapatról. A magyar bajnokság ebből a szempontból egyre kevésbé mérvadó, mert a legjobb magyar csatárok nem itthon játszanak, az élvonalbeli támadók közül pedig kevesen késztetik igazi harcra a bekkeket. De a tételt meg is fordíthatjuk: a saját bőrünkön érezzük, mennyivel nehezebb egy külföldi csapat védelmén áthámozni magunkat.”

A gyakorlópályák minőségét, az ellenfeleket, valamint az ellátást tekintve is első osztályú stegersbachi túra alapkérdése: mire elég a nemzetközi porondon az elvégzett munka?

„Erre én is kíváncsi vagyok – tavaly is voltak fenntartásaim, pedig becsületesen dolgoztunk. Svéd vagy északír ellenfelünk lesz a Bajnokok Ligája-selejtezőben, ami abból a szempontból mindegy, hogy mi, magyarok már semmilyen szinten sem számíthatunk egyszerű meccsre. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az rossz csapat. Attól még elcsíphetjük, ahogy megtettük két éve az indiszponált horvát bajnok Hajduk Splittel. Ahhoz viszont, hogy még tovább lépjünk, tényleg mindennek össze kell jönnie. Ha az ellenfél nem sztárcsapat, és a formája sem az igazi, nekünk akkor is felül kell múlnunk önmagunkat a sikerért. Csakhogy egyelőre kár erről álmodozni. Magunkra és a legközelebbi feladatra szabad koncentrálnunk, különben jön a liechtensteini Vaduz – és szevasz! Persze említhettem volna a macedón Rabotnicskit is...”