Megszakadhatnak majd az élvonalért
Az angol profi ligákban (majdnem) egyedülálló módon zöldfehér klubszínekkel büszkélkedő Plymouth (a másik a harmadik ligás Yeovil Town) július másodikán kezdte meg felkészülését az augusztus 11-én rajtoló másodosztályú bajnokságra. Nem is akárhogyan. Halmosi Péter érdeklődésünkre elmondta, hogy rettenetesen fárasztó és megerőltető tréningekkel készülnek a szezonra, amelynek végén nagyon szeretnének felkerülni a Premier League-be.
„Másfél hete kezdtük az edzéseket, de már most olyan érzésünk van, mintha hónapok óta csinálnánk – mondta a 12-szeres magyar válogatott középpályás. – Ehhez hasonló terhelésben még sohasem volt részem, de ugyanezen a véleményen van két magyar csapattársam, Buzsáky Ákos és Tímár Krisztián is. Napi három gyakorlásunk van. Reggel fél nyolctól kondizunk, négyes csoportokban hajtjuk végre az erőnléti edző által kiosztott feladatokat. Utána elmegyünk reggelizni, aztán jöhet a futás fél tizenegytől délig. Iszonyatosan fárasztó, előfordul, hogy hányingerünk van a megterheléstől. Ehhez foghatót egyszer éreztem, amikor Szentes Lázárral alapoztunk Debrecenben, de az rövidebb ideig tartott és ennyire nem volt megerőltető. Ebéd után aztán pihenhetünk egy bő órát, utána négykor már jön is a harmadik edzés. Ez a legjobb, mert ekkor a labdával is találkozunk, taktikai elemeket, beadásokat, szögleteket gyakorolunk. Egy baj van, hogy ekkorra alig állunk a lábunkon a fáradtságtól.”
Halmosi Péter talán azért is viseli nehezeben a kimerítő és monoton programot, mert felesége és kislánya még Magyarországon tartózkodik...
„Szerdán a hatodosztályú Weston-super-Mare együttesével találkozunk, aztán szombaton a Torquay Unitedhez látogatunk. Ezután játszunk még néhány további felkészülési meccset, majd július huszonkettedikén elrepülünk Ausztriába edzőtáborozni. Ott a sok futás közben megmérkőzünk a török Genclerbirligivel és az izraeli Hapoel TelAvivval. Feleségem és kislányom azután jön majd ki Angliába, amikor huszonkilencedikén hazamegyünk. Egyébként nagyon optimista mindenki, májusban nyolc ponttal maradtunk le az osztályozóról, de jövőre megcsíphetjük az első és hatodik hely közötti pozíciók egyikét, aztán bármi megtörténhet.”
A középpályás azért nemcsak izzadságszagú történetekkel tudott szolgálni, azt is elmesélte, hogy miként vitték el a csapatot félnapos golfozásra. Az egyik pihenőnapon felpakolták az egész keretet egy buszra, és egy profi golfközpontig meg sem álltak. A program kötelező volt, így mindenki megjelent, ám csupán a klub angol tagjai játszottak, a légiósok mindössze próbálgatták az ütögetéseket: „Furcsa volt és kicsit unalmas, de kikapcsolódásnak megfelelt...”
