Tibolya, a hajráember

Balogh Gábor és Fülep Sándor távollétében négyesélyessé vált a bajnokság. A bajnoki címvédő, egy hónapja egyéni Európa-bajnokságot nyerő s ezzel olimpiai kvótás Horváth Viktor volt az első számú aranyvárományos, mellette Tibolya Péter (a rigai Eb-n ő is pekingi kvalifikációt szerzett) és Németh Róbert szállt versenybe a győzelemért, és a két hete junior-kontinensbajnoki címet szerző Kasza Róbert is éremesélyes volt. E négyes (meg a rekkenő hőség) uralta a versenyt. Németh megnyerte a lövészetet, ahol Horváth kissé gyengébben teljesített, mint általában szokott. Tibolya a vívóteremben volt a legjobb Horváth előtt. Az úszás szokás szerint nem kuszálta össze a mezőnyt – a forróságban egyenesen jólesett a hűvös víz. A nap legkellemesebb száma után jött az örök kockázat, a lovaglás. A Nemzeti Lovardában a fellocsolt pálya ellenére szaharai hőség uralkodott. A három szám után negyedik Kasza Róbert hibátlanul ment, csakúgy, mint a harmadik helyen álló Horváth Viktor. A második pozícióból rajtoló Tibolya lova nem sokkal a cél előtt egy ugráskombináció második akadályánál kitört, és az ezért, valamint az időtúllépésért járó pontlevonás visszavetette őt a versenyben. Az élen álló Németh Róbert a mezőny egyik legjobb lovával, Rakétával „átlépte” a pályát – a nyolcadik akadályig. Azt azonban elfelejtette megugratni! Némi szentségelés közepette ismételt, de ő és ifjú titán bírta a kegyetlen rohanást, Horváth Viktornak esélye sem volt a győzelemre. „Erre készültem, sokat gyakoroltuk az iramváltásokat. Teljes erőből kellett kilépnem Viktor mögül, hogy megtörjem az ellenállását. Vezetni nem akartam, akár a gyaloglásig lelassítottam volna, hogy ne kelljen az élen mennem. Ami a napot illeti, a megnyert vívással és a jó időt hozó úszással vagyok elégedett. A lovam – talán a hőség miatt – nem fordult túl dinamikusan a ifjú titán bírta a kegyetlen rohanást, Horváth Viktornak esélye sem volt a győzelemre. „Erre készültem, sokat gyakoroltuk az iramváltásokat. Teljes erőből kellett kilépnem Viktor mögül, hogy megtörjem az ellenállását. Vezetni nem akartam, akár a gyaloglásig lelassítottam volna, hogy ne kelljen az élen mennem. Ami a napot illeti, a megnyert vívással és a jó időt hozó úszással vagyok elégedett. A lovam – talán a hőség miatt – nem fordult túl dinamikusan a sorra, és elment az egyik akadály mellett, több segítséget kellett volna neki adnom” – nyilatkozott önkritikusan Tibolya a bajnoki győzelem után. „Ez van, lehajrázott. Ezzel együtt úgy vélem, nem a futásban dőlt el a verseny, hanem rögtön az elején, lövészetben. Mintegy öt körrel lőttem a versenyátlagom alatt, ha hozom a szokásos eredményemet, nem kerülök ilyen helyzetbe” – hangzott Horváth Viktor véleménye.