Új szerepben a korábbi gólkirály – Bajzát Péter koncertfilmben szerepel

– Egykori ellenfelei most alighanem azt mondják: annak idején a pályán is volt érzéke a színészkedéshez… Hogyan került ezúttal ebbe a szerepbe?  
– Azért az Oscar-díjra szerintem nem jelölnek… – nevetett az egykori kétszeres NB I-es gólkirály, kétszeres Magyar Kupa-győztes Bajzát Péter, aki pályafutása során többek között a Debrecen, a Győri ETO, a Diósgyőr, a Nyíregyháza és a Pécs csapatában futballozott, légiósként pedig a német Oberhausenben szerepelt. – Jó bulinak tűnt elvállalni ezt a felkérést, és miután ismerősök is akadnak a stábban, igent mondtam a megkeresésre.

– De mégis, hogyan került a filmvászonra?  
– Jó ideje Budakalászon dolgozom az utánpótlásban, és egy ottani ismerősömön keresztül kerültem a szervezők célkeresztjébe. Felvetődött, miért ne alakíthatnám én a film egyik karakterét. Ha egyedül kellett volna idegenek közé menni, aligha vágtam volna bele, így azonban, hogy a forgatáson vannak ismerősök, úgy voltam vele, miért ne próbálnám ki magamat ebben is?! Mit veszíthetek?

– Amikor néhány éve beszélgettünk, a televíziós meghívásokra még azt felelte: keressenek inkább valaki mást, esze ágába sincs bemenni a stúdióba. Ezek szerint ez megváltozott?  
– Azóta sincsen szereplési vágyam. Továbbra is igyekszem a háttérben maradni. Futballistaként nem szerettem interjút adni. Pontosabban a meccs utáni kötelező nyilatkozatokat letudtam könnyedén, de ha a televízióba hívtak, rendre nemet mondtam. A gólösszefoglalókba számtalanszor próbáltak becsábítani, ám mindig mondtam, keressenek mást, hívják valamelyik csapattársamat vagy az edzőt. Itt viszont valahogy nem zavar a kamera, forog a film, mi pedig közben beszélgetünk, hol komoly, hol meg vidám arcot kell vágni. Jó a hangulat, és olyasmit próbálhatok ki, amiben korábban nem volt részem. Nekem ennyi éppen elég, nem vágyom további szerepekre.

– Szöveget is kellett tanulnia?  
– Szerencsére azt nem. A Depeche Mode-ért rajongó karaktereket jelenítjük meg. Négy gyerek alakítja a fiatalkori énünket, mi pedig idősebbként térünk vissza ugyanazokra a helyszínekre. Visszagondolunk arra, milyen jó volt gyerekként köveket gyűjteni vagy éppen gördeszkázni. A felvételeket fekete-fehérben vetítik a koncert alatt, a hangunk nem hallatszik.

– Kamaszként hallgatott Depeche Mode-számokat?  
– Ha nem is voltam a banda rajongója, kapásból fel tudtam volna sorolni legalább hat-nyolc számát. Igazából sohasem köteleztem el magam egyetlen zenei irányzat mellett sem, ahogy mondani szokták, mindenevő voltam. Ami tetszett, meghallgattam, sokan nem gondolnák, de a zongorajátékot is szeretem hallgatni. Nem egy régi rajongói álmom teljesült tehát ezzel a szerepléssel, mégis izgalmas kihívásnak tartottam.

– Könnyen alakítja a bőrdzsekis karaktert?  
– Egyelőre jók a visszajelzések. De a végeredmény a decemberi előadáson derül ki.

– Fárasztó egy-egy ilyen forgatási nap?  
– Akadtak nehezebb napok… Szentendrén, a domb előtt állva például alaposan elfáradtam. Negyvenfokos melegben, feketében, hosszú nadrágban töltöttünk el két-három órát. Az nem volt könnyű! Máskor este hétre mentem és éjfélkor jöttem el. Öt-hat forgatási napon már túl vagyunk, de még készülnek jelenetek. Dunabogdányban napraforgók között is forgattunk, voltunk megrendezett házibuliban, garázstetőn, gördeszkázó gyerekekkel egy focipálya mögött. Egy romkocsmás felvételen Lányi Lala, a Kozmix frontembere is ott volt. A ruházatra is figyelni kell, mindig az adott jelenethez előírt szettben érkezünk.

– Visszanézve nem feszeng saját magától?  
– Telefonon már láttam részleteket, és tetszett a fekete-fehér képi világ. A kislányom is kijött az egyik forgatásra, ő is láthatta, mivel foglalkozom. Új élmény ez nekem, de attól még ugyanúgy az edzések köré szervezem a napjaimat.

– Évek óta Budakalászon edző. Élvezi a munkát? Megtalálta a számításait?  
– Budakalászon az U19-es és az U14-es csapatot edzem, emellett utánpótlás-koordinátorként dolgozom. Egyéni képzést is vállalok, ha megkeresnek és belefér a napomba. Nem egyszerű időt találni, olykor az edzések elé illesztem be, máskor hétvégén próbálom megoldani. Fóton lakunk a családdal, onnan tíz-tizenöt perc alatt odaérek. Nagyon szeretem a környezetet is, ott a tó, futnak az emberek, családok sétálnak. Néha olyan érzésem van, mintha a Balatonnál lennék.

– Telik az idő, mintha csak ma lett volna, amikor pécsi játékosként öt gólt szerzett a Vasas ellen. Nehezen dolgozza fel, hogy korosodik?  
– Egy-két ránc már van az arcomon, de nem foglalkozom a korommal. Az idő valóban telik, tizenöt éve annak, hogy öt gólt rúgtam egy NB I-es meccsen. Aznap minden összejött. Amikor az első gólomat megszereztem, örültem neki, mondtam magamban, na, ezen a mérkőzésen is sikerült. Aztán még a szünet előtt jött a második, gondoltam, ez egy jó nap lesz… A harmadiknál már viccelődtem magamban, ezt nem hiszem el. A negyediknél mondtam is, ez kész, amikor pedig ötödször is a kapuba találtam, azt gondoltam, ez egy csoda! A másodosztályban később előfordult, hogy négyet rúgtam, de öt gól fényévenként jön össze. Naná, hogy tízes osztályzatot kaptam a Nemzeti Sporttól, a címlap természetesen a mai napig megvan.

– Sokan durva, sőt alattomos csatárnak tartották. Ez sosem zavarta?  
– Sokan félreértették a stílusomat. Mindig a siker, a győzelem hajtott, sosem akartam senkinek sem sérülést okozni. Balszerencsés mozdulataim persze voltak pályafutásom során. Emlékszem, a Debrecen játékosa voltam, az Újpestet fogadtuk. Letámadást alkalmaztunk, ezért próbáltam meg a labda felé mozogni. Medgyesi László is éppen abban a pillanatban lépett, így a lábát találtam el. Szándékosságról szó sem volt. Porc- és keresztszalag-sérülést szenvedett. Kórházba került, az eset után felhívtam, be is akartam menni hozzá, de azt mondta, nem akar látni… Később beperelt, de a bíróságon is látták, hogy nem volt más, mint szerencsétlen mozdulat, így az ügyet ejtették. A védő később befejezte a pályafutását, engem okolt mindenért.

– Kétszeres gólkirályként nem húzza vissza a szíve az élvonalhoz?  
– Megtaláltam a helyemet, most elégedett vagyok. Felvetődött, hogy elmennék-e magasabb osztályba vagy egy akadémiára, de nem tetszik az a rendszer, amelyben előírják, milyen edzést kell tartanom. Szeretem a saját elképzeléseimet megvalósítani. Ne mondják meg előre, hogy azon a héten mit gyakoroltassak a játékosokkal.

A pályán a védőket tartotta nyomás alatt, most a nézésével hódít. Bajzát Pétert Petke Balázs, a 101 HANG – Depeche Mode Special Tribute rendezője a fiai edzőjeként ismerte meg Budakalászon, és hamarosan egészen más feladatra is alkalmasnak találta.   „Tavaly tizenöt-húsz háttérfilmet forgattam a produkcióhoz, és éppen ilyen karaktert kerestem. Megkérdeztem, lenne-e kedve szerepelni. Igent mondott, az egyedi kisugárzása és a szuggesztív nézése pedig annyira működött, hogy idén már az újonnan készülő filmek egyik főszereplője lett” – mondta a rendező.   A tavaly novemberben a tizenkétezer néző előtt bemutatott produkcióban több mint száz előadó idézte meg a brit együttes dalait, a háttérfilmeket ezer négyzetméteres LED-falon vetítették. Petke Balázs az idei történetet négy középkorú férfi köré építi, akik tízéves korukban szerettek bele a Depeche Mode zenéjébe.   „Tavaly még használtam néhány mesterséges intelligenciával készült tartalmat, idén kizárólag hús-vér emberekkel forgatok. Bajzi természetes a kamera előtt, és nagyon profi a hozzáállása.”

– Látom, a konoksága megmaradt játékoskorából.  
– De nincs igazam? Egy-két hétre előre le kell adni az edzéstervet, a hétvégén meg mondjuk kikap a csapat öt nullára. Lehet, hogy egészen mással kellene foglalkozni legközelebb, a papíron viszont az áll, hogy a támadásokat kell gyakorolni… Én szeretném azt csinálni, amit az adott helyzetben helyesnek gondolok.

– Nem hiányzik az NB I? A mérkőzések hangulata? A meccsekkel járó adrenalinlöket?  
– Olyannyira nem, hogy a magyar bajnokikat még a televízióban sem nézem. A Paris Saint-Germain vagy a Real Madrid meccseire szívesen leülök a fotelbe, a Ferencváros nemzetközi kupamérkőzéseit is követem, de NB I-es meccsekbe legfeljebb belenézek. Nyolcéves kislányom van, nincs mese… Pontosabban éppen, hogy van, ha ő azt szeretne nézni a tévében, akkor oda kapcsolunk. Lehet bármilyen mérkőzés a televízióban.

– A védők annak idején aligha tudták ilyen könnyen leszerelni.  
– Igazi lányos apuka lettem. A lányom hiphopozik, néha együtt táncolunk, megmutatja, mit csináljak, én pedig követem az utasításait. Kezdetben még megfordult a fejemben, hogy fiú lenne jó, és azon töprengtem, mit kezdek majd egy kislánnyal. Most meg amit kitalál, abban benne vagyok.

– A sminkelést is beleértve?  
– Azt is. Nem vicc… Ha azt mondja, „apa, ki akarlak sminkelni”, hagyom neki. Legalább addig becsukom a szemem, és pihenek.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. november 7-i lapszámában jelent meg.)