„Maximalista vagyok”

Legutóbb a Dunaferr NK színei ben szerepelt Magyarországon Pálinger Katalin (29 éves), a világ talán legjobb női kézilabdakapusa, aki dániai és szlovéniai légióskodás után tért haza.

Miként tekint vissza a külföldön töltött évekre?

A győri alapozás megkezdése előtt egy hónapot nyaralhattam Spanyolországban, valamint Franciaországban, a pihenő alatt volt időm átgondolni, mi minden jó és kellemetlen történt velem Koppenhágában, illetve Ljubljanában – mondta Pálinger Katalin. – A pályafutásomat segítő éveket tölthettem el Dániában és Szlovéniában is.

A dán FCK-nál a tökéletes jólétbe csöppentem bele, s most nem csupán arra gondolok, hogy kevesebbet kellett edzeni.

Különben is rengeteg tétmecscsen léptem pályára. Ljubljanában fordított volt a helyzet: pokoli sokat gyakoroltunk, de csak a BL-meccseink voltak igazán magas színvonalúak.

Mi hiányzott Koppenhágában és Ljubljanában?

A dánoknál minden tökéletes volt, de súlyos magánéletbeli gondjaim miatt váltanom kellett. Szlovéniában is jól éreztem magam, hiszen kedveltek, s azzal köszöntek el, hogy alkalomadtán visszavárnak. A Krim Ljubljana vezetői megértették, hogy fontos számomra a karrierem építése.

A tavasszal szó volt spanyol klubról is.

Igen, és dán ajánlatokat is kaptam.

Miért választotta Győrt?

Már tavaly is beszélgettem Vanyus Attila elnökkel arról,

hogy Koppenhágából hazatérek, de akkor nem sikerült megállapodnunk. Az idén viszont eldöntöttem, ha elhagyom a Ljubljanát, akkor hazajövök.

Régi-új társai miként fogadták?

Nagyon kedvesen és barátságosan, ami nem csoda, hiszen nyolcvan százalékukkal már korábban is együtt játszottam. Győrött nőttem fel, itt él a családom, itt tanultam meg a játék alapjait Róth Kálmán edzőtől. Vagyis minden ehhez a városhoz köt, s egyszerűen hazatértem.

Mit vár a klubtól, és mit kér öntől az egyesület?

Hivatásos játékos vagyok, profi kubba igazoltam. A siker a legfontosabb. A Bajnokok Ligájában szeretnénk a lehető legmesszebb jutni, a bajnokságban vissza kell szereznünk az aranyérmet a Fraditól. A Magyar Kupában azt tervezzük, hogy folytatjuk az utóbbi évek sikersorozatát. Ennek tudatában edzek és élek, vagyis mindent alárendelek csapatom eredményességének. Róth Kálmán és Bakos István kapusedző egyaránt jól ismer, tudják, engem nem kell noszogatni, mert eleve maximalista vagyok önmagammal szemben.

A válogatottban önre váró feladatokra is felkészült?

A szövetségi kapitány, Németh András számít rám, én pedig szeretnék pótkvalifiká ciós torna nélkül, vagyis világbajnokként részt venni a pekingi olimpián. Persze a decemberben Párizsban megszerezhető vébéaranyra még legalább hatnyolc további csapat is pályázik, de ez így természetes.