Ez a mostani társulat például tisztes hozzáállása miatt szerethető közösség, ám a játékosok többsége ajándékba kapta a válogatottságot. Szakmai előéletük alapján biztosan nem bújhattak volna címeres mezbe. Hogy akkor mit keresnek a Nike dresszekben? Egyszerűen nem akadt más, aki a kerettagság komolyságának megőrzésével behívható lett volna, s részt kívánt venni a flúgos futamon (másként: a pótkvalifikációs sorozatban).
Annak megvívása ugyanis annyi sikerrel kecsegtetett, mint lóháton, karddal csatázni a tankokkal. S bár a bolgár és bosnyák gárda sem véletlenül pótvizsgázik, ellenük is megmutatkozott, hová vezet a magyaros belterjesség. A klubcsapatok esztendők óta menekülnek a nemzetközi megméretésektől, mint ördög a tömjénfüsttől. Közben teletömik keretüket nevesincs légiósokkal, javarészt statisztaszerepre kárhoztatva a magyar kosárlabdázókat.
Tessék mondani: ugyan miért ne remegne meg a sorsdöntő pillanatokban, lihegő bolgár/bosnyák riválissal a nyakában mondjuk Hendlein Roland keze, miért tépné le ellentmondást nem tűrően a lecsorgó labdát Bencze Zoltán, vagy védekezne európai nívón Ferencz Csaba? Szezonok óta nem erről szól az életük. A szófiai és nyíregyházi pofonokkal az álmodozások kora lezárult.
A vesztesek mégsem kapitulálhatnak enerváltan. Sem fejben, sem lélekben. A tét immár a csoport utolsó helyének elkerülése, mert sereghajtóként zárva még egy playouttorna, a túlélésért küzdők gladiátorviadala várna a csapatra. S a B-osztályba zuhanással évekre eltűnhetne a férfiválogatott a sportág hátsó udvarában. A játszma most kezdődik.
S. TÓTH JÁNOS
Legfrissebb hírek
