Megalapozták a jövőjüket
Volt abban valami felemelő, ahogyan a férfi kosárlabda-válogatott keretének tagjai Menorcán, a csapatot vendégül látó szálló halljában a Himnuszt tanították az együttes szerb szövetségi kapitányának, Sztojan Ivkovicsnak. Ez a motívum is híven tükrözi: igazi közösség született ezen a nyáron. A magyar válogatott 11 mérkőzéséből hetet megnyert, négyet vesztett el a pótselejtezők során; az már a sorsolás velejárója, hogy a tétmeccseken aratott négy győzelem melletti két vereség csupán a bentmaradást jelentette az A-divízióban.
Menorcán a válogatott magabiztosan kerekedett felül a dán és a svéd válogatotton is, s mielőtt egyesek legyintenének erre az eredményre, nem árt emlékeztetni arra: egy évvel ezelőtt a most kieső svéd válogatottnak csupán egyetlen győzelem hiányzott ahhoz, hogy egyenes ágon bekerüljön a hétfőn kezdődő kontinenstorna tizenhatos mezőnyébe. „Megtörtént a generációváltás, s azokat a meccseket, amelyeket a papírforma alapján meg kellett nyernünk, meg is nyertük. Csupán egyetlen találkozón nem játszottunk jól, pontosabban annak egy félidejében, odahaza a bosnyákok ellen” – vonta meg a nyár rövid mérlegét Sztojan Ivkovics már a barcelonai repülőtéren, útban hazafelé. A bentmaradás a jövő szempontjából különös jelentőségű, ugyanis ha kiesett volna az együttes, akkor csak a négy év múlva rendezendő kontinenstornára juthatna ki a B-divízióból, így azonban a megkezdett következetes munka folytatásával esély mutatkozhat két év múlva a lengyelországi Eb-szereplésre. Már a most is kerettag, s addigra nemzetközi téren is rutinosabbá váló Ferencz Csabával, Wittmann Krisztiánnal, Hendlein Rolanddal. Nem beszélve arról, hogy az alapemberek, Németh István, Báder Márton, Simon Balázs, Kámán Tamás, Bencze Zoltán, Horváth Zoltán is ideális korba érnek addigra. „Nagyon mélyről kellett volna visszakapaszkodnunk, ha most nem vívjuk ki a bentmaradást” – mondta Simon Balázs. Éljünk a kiharcolt lehetőséggel!
