Meg kell érteni a labdarúgók dühét

Az ember azt hinné, hogy Marijan Vlaknak elege lett a magyar futballból. A Fehérvár horvát vezetőedzője megunta a pénztelenséget, de becsületből még kitart a játékosai mellett.

Siralmas volt a hangulat a délelőtti edzésen...

Egyáltalán nem, sőt! – vágta rá Marijan Vlak. – A játékosok az edzés idejére megpróbálják kikapcsolni a külvilágot, elfelejteni, hogy mennyi gondjuk, bajuk van. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én azt éreztem, nincs gond a hangulattal. A játékosok nem leszegett fejjel, néma csendben végezték a gyakorlatokat, hiszen úgy lehetetlenség is lenne dolgozni.

Péntekre viszont csupán három alternatíva maradt. Egy: a csapat megkapja a pénzét, és játszik az Újpest ellen. Kettő: a csapat nem kapja meg a pénzét, és sztrájkba lép. Három: a játékosok pénz híján sérültet jelentenek...

Az utóbbi kettőt gyorsan felejtsük el, és maradjunk az első verziónál. Biztosra veszem, hogy a játékosok pénteken megkapják a pénzüket, és pályára lépnek az Újpest ellen.

Mégis, vegyük a legrosszabb verziót. Ön mindenképpen leül a kispadra?

Megmondom őszintén, egyelőre fogalmam sincs, úgyhogy passzolom a kérdést.

Megértené a játékosait, ha ők úgy döntenek, hogy nem vállalják a játékot?

Talán.

Igen vagy nem?

Az utóbbi hónapok Székesfehérváron nem a labdarúgásról szóltak, elhiszem, hogy a játékosoknak mostanra elegük lett az egészből. Látni kell, hogy a kialakult helyzet senkinek sem jó, sem a labdarúgóknak, sem a városnak, sem a klubnak, sem a szurkolóknak, és persze nekünk, edzőknek sem. Ennek az egésznek már régen semmi köze a labdarúgáshoz.

A biztonság kedvéért átböngészte az NB III-as csapat keretét?

Tisztában vagyok az ificsapat képességeivel, néhányan közülük már eddig is az első csapattal közösen készültek. De még egyszer mondom, egyelőre felesleges ezzel foglalkozni.

Az ön türelme meddig tart? Nem gondolkodott még azon, hogy hátat fordít a magyar labdarúgásnak?

Amíg nem küldenek el, addig biztos, hogy nem hagyom cserben a csapatot. Majd ha a vezetők úgy gondolják, hogy rosszul végzem a munkámat, ha elégedetlenek a szakmai tevékenységemmel, veszem a kalapom. Ezt viszont nehezen hinném, hiszen a csapat a körülményekhez képest kimagasló teljesítményt nyújt. Gondolhatja, hol állnánk, ha a csapatnál nyugalom és békesség lenne.

Hol?

A bajnokság végén biztosan ott lennénk a dobogón...