Két gólt szerzett a baj nok Stuttgart ellen. Már nincs is olyan szurkoló, aki megkérdőjelezné Huszti Szabolcs helyét a Hannoverben…Két gólt szerzett a baj nok Stuttgart ellen. Már nincs is olyan szurkoló, aki megkérdőjelezné Huszti Szabolcs helyét a Hannoverben…
Eddig sem panaszkodhattam – mondta a középpályás. – Persze biztos helye senkinek sincs a csapatban. A bajnokság elején volt két gyengébb mérkőzésem, és a Bayern ellen máris a kispadon találtam magam. Profi játékos vagyok, teszem a dolgom, azaz készülök becsülettel.
Méghozzá milyen jól! Igaz, úgy kezdett a svábok ellen, hogy ajtó-ablak helyzetben az üres kapu mellé lőtt. Megijedt?
Nagy helyzet volt, az biztos. Addig labdába sem értem, aztán hirtelen ott álltam a kapuval szemben. Bal külsővel próbáltam perdíteni, ám nagyon sután találtam el a labdát. Nincs mese, azt be kellett volna vágni, hiszen egyáltalán nem vagyok ijedős fajta.
Ezt aztán a tizenegyesnél bizonyította. Bátor volt, hogy másodjára is odaállt, és hidegvérrel értékesítette a büntetőt.
Pedig nagyon idegesített, hogy Mike Hanke az elrúgás előtt berohant a tizenhatoson belülre, és ismételnem kellett. Általában egy másodperccel a rúgás előtt döntöm el, hova helyezem a labdát. Ezúttal azonban olyan feszült voltam, hogy vacilláltam. Bement, bár a kapus, Raphael Schäfer bele tudott érni.
Fejes góljával aztán feltette az i-re a pontot: nagy az öröm?
Remek beadás volt, csak bele kellett tennem a fejem a labdába. Természetesen boldogok vagyunk, de nem azért, mert a bajnokot győztük le, hanem mert jól játszottunk. Azt azonban még nem tudjuk, igazából hol van csapatunk helye a mezőnyben.
Azt viszont igen, hogy Huszti Szabolcsnak nincs helye a magyar válogatottban – egyelőre legalábbis... Bánja?
Jó lenne a válogatottal lenni, ám eltiltottak… De annyit magyarázkodtam már emiatt, hogy ezúttal nem teszem. Azért a teljesítményemmel jeleztem: lehet rám számítani.
