Kis híján unalomba fulladt a Diósgyőri VTK–FC Fehérvár bajnoki mérkőzés első félideje. Noha az e pillanatban a kieső hely elkerüléséért harcoló diósgyőriek a morális és anyagi gondokkal küszködő, hetedik helyen álló Fehérvárt fogadták, egyik csapat teljesítményén sem látszott a nagy győzni akarás.
Az igaz, hogy a DVTK birtokolta többet a labdát, ám Vitelki Zoltánék csak a vendégek tizenhatosáig terelgették pontosan, a kapu közelében már elfogyott a tudományuk. Pedig ha gyorsabban futballoznak, ha bátran vállalják az egy egy elleni játékot, vélhetőleg több izgulnivaló akadt volna a lelátón.
Még akkor is kevesen kapták fel a fejüket, amikor a talán legagilisabb fehérvári, Dvéri Zsolt lőtt kapura. Az FC Fehévár irányítója tett talán a legtöbbet a gólszerzésért, de lövései rendre célt tévesztettek. Már-már úgy tűnt, helyzet nélkül ér véget a félidő, amikor szinte varázsütésre Köteles Lászlónak, a Diósgyőr kapusának egy perc alatt kétszer is bravúrral kellettt védenie, bizonyítva, hogy jó érzékkel csábították el a nyáron Vácról. A félidő hajrája már azt vetítette előre, hogy jobb folytatás következik.
Így is lett, igaz, az első félidőt nem volt nehéz túlszárnyalni. A Diósgyőr talán megérezte, több és gyorsabb futással meg pontosabb összjátékkal van keresnivalója. A gól mégsem parádés akció, hanem remek egyéni teljesítmény eredménye, hiszen Sipeki István szép cseleket bemutatva harminc méterről ritkán látható nagy lövéssel pókhálózta ki a vendégek kapujának jobb felső sarkát. Ettől kezdve már a vendégeknek is fontos volt a hajtás. De hiába minden, mert Köteles Lászlón se lövéssel, se közeli cseles megoldással, se fejessel nem tudtak kifogni.
Azzal, hogy a feledhető első félidő után valamivel gyorsabban és veszélyesebben futballoztak a csapatok, a folytatásban végül is „fogyaszthatóbbá” tették a mérkőzést. A Diósgyőr az új edző, Vágó Attila vezetésével immár második győzelmét szerezte meg a bajnokságban, s úgy tűnik, Miskolcon nem csak szólam, hogy el lehet menekülni a kiesőzóna közeléből.
