Életük meccse

Amikor november 2-án a walesi Joe Calzaghe Cardiffban megmérkőzött a dán Mikkel Kesslerrel a WBA, a WBC és a WBO nagyközépsúlyú koronájáért, sokan az évtized meccséről beszéltek, hiszen két veretlen nagyágyú „lőtt” egymásra. Kiemelkedő mérkőzés volt, kétségtelen, de miközben Calzaghe ott van az összevont rangsor első öt helyezettje között, Kesslert senki sem sorolta az első tízbe.

Nem úgy a Floyd Mayweather Jr.–Ricky Hatton párharc esetében.

A boxing.about.com súlycsoportoktól független rangsorában Mayweather az első, Hatton a tizenegyedik, a Ring Magazinnál is Mayweather vezet, de ott a brit már a nyolcadik, a BBC is Mayweathert teszi az első helyre, Hattont pedig a hatodikra. A foxsports.com Mayweathert az elsőre, Hattont a kilencedikre taksálja, a secondsout.emojo.

com-nál az éllovas Mayweather, Hatton pedig a negyedik.

Maga a kifejezés, a „poundfor-pound” először az ötvenes években fordult elő, Sugar Ray Robinsonra vonatkoztatva. Akkoriban a váltó- és középsúlyú világbajnokot súlycsoportoktól függetlenül a világ legjobb bokszolójának tartották, nem is alaptalanul. Később másokra is rásütötték a hízelgő bélyeget, például Sugar Ray Leonardra, s manapság egyértelműen Mayweathert illeti a titulus.

Az 1999. szeptember 18-án rendezett Felix Trinidad–Oscar De La Hoya váltósúlyú világbajnoki címmeccs óta a mostani Mayweather–Hatton összecsapás a legnagyobb érdeklődéssel várt bokszcsata. Akkor is, most is veretlen gladiátorok mérkőztek, mérkőznek meg; nem véletlenül „Undefeated” a derbi fantázianeve. Amikor október 1-jén elkezdték árusítani a jegyeket, egy óra alatt elkelt a tizenhatezer belépő…

Az árakról csak annyit, hogy csütörtöki keltezéssel volt olvasható az interneten egy jegytulajdonos felajánlása, aki nem tud elmenni a mérkőzésre, és felajánlja két belépőjét – darabonként potom 1175 dollárért…

Az igazi bevételi forrás az úgynevezett pay-per-view, a fizetős tévéközvetítés. A szervezők – a Golden Boy Promotion, tehát Oscar De La Hoya vállalkozása – biztosak benne, hogy megdől a nem nehézsúlyú meccsek világrekordja, a 2.15 millió dollárért eladott jog, amely a májusi Mayweather–De La Hoya meccshez kapcsolódik. Csütörtökig már másfél milliót eladtak.

Ami a bevételt illeti: mintegy 120 millió dollárra számít a Golden Boy Promotion – ez persze bruttó összeg.

Két ellentétesebb egyéniségű, habitusú bokszoló nem is csaphatna össze, mint a tizenegy évvel ezelőtt az atlantai olimpián pehelysúlyban (57 kilogramm) bronzérmes Mayweather (a bolgár Szerafim Todorovtól kapott ki az elődöntőben, jókora csalással), a rongyrázó, nagyvilági életet élő, a reflektorfényt kereső világfi és a manchesteri munkásfiú, a baltával faragott arcélű, tényleges életkoránál (29 év) jóval többnek látszó, a sörfogyasztásban is ver(het)etlen angol Hatton. Előbbi jóval több súlycsoportban volt világbajnok szigetországi riválisánál. Mayweather karrierje bővelkedik történelmi mérkőzésekben. Attól kezdve, hogy kilenc éve Gennaro Hernández ellen megszerezte a WBC nagypehelysúlyú világbajnoki övét, többek között Diego Corralest, José Luis Castillót (kétszer), Arturo Gattit, Zab Judah-t, Carlos Baldomirt és Oscar De La Hoyát verte meg, bár utóbbit meglehetősen vitatott – megosztott – pontozással.

Hatton 2005. június 4-én robbant be igazán a köztudatba, amikor – már világbajnokként – a tizenegyedik menetben technikai K. O.-val győzte le a megtörhetetlennek hitt „mészárost”, az ausztrálorosz Kosztya Cjut. Legutóbbi címmeccse június 23á n volt a Mayweather által is legyőzött Castillóval, a negyedik menetben kiütés lett az egyenlőtlen küzdelem vége.

„Ha Mayweather nem üt ki, akkor nem tudom elképzelni, hogyan tudná keresztülrágni magát rajtam. A kezdő gongszótól kezdve a vérét fogom szívni, kondícióban nem kerekedhet fölém”– jósolta Hatton, aki ettől függetlenül esélytelen a fogadóirodáknál. Mindenütt a „Csinos Fiú” a favorit, még a brit bukiknál is, ahol Hatton győzelme esetén nyolc feltett fontra huszonegyet fizet az iroda, ám Mayweather sikere tizenöt font befizetése esetén mindössze huszonhármat hoz a konyhára, azaz csupán nyolc egység a különbség.

A nagymenők közül Sugar Ray Leonard – akiről Mayweather azt nyilatkozta, hogy kipofozta volna a ringből – és De La Hoya egyaránt úgy véli, Hatton nyerhet. Valóban, olykor a mesterember is legyőzheti a művészt; annak idején Jake La Motta is meg tudott nyerni egy meccset a hat közül Sugar Ray Robinson ellen. (Sporttörténeti kuriózum: Mayweather édesapja, Floyd Sr. 1978-ban tízmenetes küzdelemre kényszerítette a nagy Leonardot!)

Mayweather számára a vereség elfogadhatatlan lenne.

„Ha kikapna a fiam, minden bizonnyal el kellene költöznie Las Vegasból, mert az egész város rajta röhögne. Sajnos anynyira arrogáns, beképzelt az életvitele, hogy rengeteg irigye, sőt ellensége van. Ezért nincs más választása, mint győzni” – mondta Mayweather Sr.

Az ifjabbik Mayweather sem éppen „matyó hímzés” – jóllehet az iszákos Hattonnel szemben arra büszke, hogy életében nem ivott meg egy csepp alkoholt sem. Hirtelen haragú, lobbanékony fickó, öt éve egyszer már elítélte a bíróság, mert megverte legnagyobb fia édesanyját, Melissát, 2004-ben pedig egy Las Vegas-i mulatóban két konzumhölgyet hagyott helyben. Ezért egy év felfüggesztettet kapott, s pszichiáterhez kellett járnia.

Még ugyanabban az esztendőben szülővárosában, Grand Rapidsban egy bárban belerúgott egy kidobóemberbe, ezért szociális munkára utasították. Két éve ismét bíróság elé kellett állnia, mert állítólag bántalmazta másik három gyermeke anyját, Josie Harrist, ám végül ejtették a vádat, mert az asszony sírva jelentette ki a tárgyaláson, hogy „...Floyd valójában melegszívű mackó”.

Vasárnap hajnalban megtudjuk, mire megy az „Ütőgép” a melegszívű mackóval…