Ha nincs ló, a szamár is jó!

Viharosan indult.

Noha az elnökségi ülésre a földszinti 009-es termet rendezték be, a résztvevőknek – értesülésünk szerint – először az elnöki irodában volt jelenésük. Hogy a zárt ajtó mögött mi hangzott el, arról nincs információnk (csupán sejtésünk…), de annyi bizonyos:Kisteleki István feldúltan hagyta el a szobáját. Mintha nem tudta volna meggyőzni az elnökség tagjait arról, hogy mindenkinek az a legjobb, amit ő gondol…

Egy emelettel lejjebb viszont már teljes volt az egyetértés: amikor arról kellett szavazni, a gyűlés nyilvános legyen-e, a sajtó képviselőit a teljes vezérkar a helyiségen kívül akarta látni. Öt percig azért betekintést nyerhettünk abba, milyen az elnökségi ülés felvezetője (megkapó, egyben felejthetetlen pillanat volt, ahogy a napirendi pontokat elfogadták…), a fotósok elkészíthették a szokásos művigyoros képeket, majd az ajtó bezárult. Aki kukkolni akart, az is hoppon maradt: a szalagfüggönyt gondosan elhúzták.

Várhidi Péter orra előtt pedig a mézesmadzagot; de erről kicsit később.

, „kihallgatása” csaknem egy futballmeccsnyi időt vett igénybe, a be-, illetve kilépés között 87 perc telt el. Közben volt idő találgatni: ha nem marasztalják Várhidi Pétert, ki veheti át a helyét? Többen az aulában felállított paraván mögött keres