Motivációja a világcsúcs
Minek örül jobban: a so kadik győzelemnek vagy a 2:03.53-as világcsúcsnak?Minek örül jobban: a so kadik győzelemnek vagy a 2:03.53-as világcsúcsnak?
Annak, hogy ilyen szépen megajándékoztam magam a születésnapomon. Merthogy december tizenharmadikán születtem…
Mi volt a terve erre a versenyre?
Az, hogy fokozatosan növeljem a tempót. Tudtam, ha az elején elgaloppírozom magam, akkor baj lehet. Egyébként mindig ez a taktikám. De most majdnem hiba csúszott a számításba.
Mi volt az a hiba?
Egy általam eddig ismeretlen magyar kislány, Kovács Emese. Mert bármennyire is tudom az eszemmel, hogy azt az iramot nem lehet végigbírni, amit ő diktált, ötven méternél egy kicsit megijedtem. Egy testhoszszal vezetett előttem, s még száznál is az élen haladt. Feltétlenül írja le, hogy óriási tehetség a kislány, Pekingben talán ő lesz a legkeményebb ellenfelem.
Ezt szívesen leírom, nem is kell kapacitálnia. Egyébként ön Pekingig tervez?
Addig mindenképpen. Tudja, senki sem védte még meg az olimpiai bajnoki címét ebben a versenyszámban, jó lenne az első duplázónak lenni.
Akkor ez jelenti a motivációt?
Ez is, de nemcsak ez, hanem hogy visszaszerezzem az ausztrál Jessicah Schippertől a kétszáz méteres pillangó világcsúcsát, amely jelenleg 2:05.40.
Én a legjobban azt csodálom önben, hogy képes volt a visszatérésre a két évvel ezelőtti autóbalesete után, amelyben öccse halálát lelte…
Sohasem fogom tudni feldolgozni azt a tragédiát, több mint fél év kellett, hogy újra rászánjam magam a versenyzésre. Az első viadalomon tíz másodperccel gyengébb időt úsztam, mint a baleset előtt…
Igaz, hogy az athéni aranyérmét elárverezte?
Igaz, de miért ne tettem volna? Vannak nálam kevésbé szerencsés emberek, például a leukémiás gyerekek. Miért ne próbáltam volna meg segíteni rajtuk azzal a csekély összeggel?
Már elnézést, de számomra az is meglepő, hogy most itt, a vegyes zóna határán már tíz perce beszélgetünk, és nem látom magán, hogy a pokolba kívánná az újságírót…
Nézze, tudom, nekem az a dolgom, hogy a tudásom legjavát nyújtsam a medencében, önöknek meg az, hogy tájékoztassák az olvasót. Ha egyszer nem okoz nekem különösebb problémát, hogy segítsem a munkáját, miért ne tenném meg?
Benne van ebben a legendás lengyel-magyar barátság is?
Most, hogy mondja… Pedig eddig nem is jutott eszembe. De ha már szóba hozta, írja le még egyszer, hogy szerintem mekkora tehetség a maguk Kovács Emeséje!
Ezt nem is kell kétszer kérnie…
