Oliver Kahn kíméletlen
Nem kell félteni a német kereskedelmi televíziós csatornákat (sem), ha egy-egy műsort hatásvadász módon kell felvezetni. Mivel a görög Arisz elleni szerdai UEFA-kupa-mérkőzés a Bayern továbbjutásáról döntött (amelyről korábban senki sem gondolta volna, hogy kérdéses lehet…), a találkozót közvetítő társaság világvégehangulatot sugallva, drámai hanghordozással buzdította a nézőket a szurkolásra.
„Most vagy soha! Varázsolunk vagy reszketünk?” – dübörgött a tévékészülékek hangszóróiból, miközben a képernyőn a nyáron eurómilliókért megváltóként szerződtetett Luca Toni és Franck Ribéry mozdulatait (is) figyelhettük.
Persze nem véletlenül. Ők ketten ugyanis a bajorok (ma már döcögő) szekerének igáslovai és – ha hinni lehet az őket érő kritikáknak – egyúttal legnagyobb kerékkötői is. Pedig emlékezhetünk rá: Markus Hörwick, a Bayern szóvivője nem győzött lapunknak lelkendezni Luca Toni és Franck Ribéry nyári átigazolásakor. A médiamunkás elmondta, hogy a két játékos nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jól illik a müncheni (olajozottnak akkor sem nevezhető) gépezetbe. A szigorú, napközis rendszerben zajló felkészüléskor kiderült, később pedig megerősítést nyert: Franck Ribéry poéngyáros, Luca Toni pedig sokkal közvetlenebb annál, mint azt első ránézésre gondolnánk róla. Illetve… Most, hogy már nem megy a csapatnak, lassan senkinek sincs kedve a francia tréfáin kacagni, és az olasz támadó sztárallűrökkel megspékelt rigolyái is egyre többek szemét szúrja – legutóbb például saját gyúrót követelt magának. Amikor pedig mindketten – különösebb következmények nélkül – késve csatlakoztak a kerethez válogatottbeli kötelezettségeik után, többek számára világossá vált: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek…
Nem csoda, hogy a nagy öreg Oliver Kahn támadásba lendült. Tette főképp azért, mert retteg, hogy tizenegy, a szélrózsa minden irányába szaladó játékossal képtelen lesz profi pályafutásának utolsó évében megszerezni a „vesztesek kupájaként” csúfolt UEFA-kupa első helyét.
„Nem sokkolt, de azért jócskán meglepett” – mondta Franck Ribéry, amikor számon kérte rajta „Olli”, hogy miért nem teljesít jobban. Pedig rá aztán igazán nem lehet panasz. A német Kicker című szaklap osztályzatai alapján a Bundesliga ötödik legjobbja a bal oldalvonal mellől indulva is a bajorok vezéregyénisége lett. Csakhogy játékának erényeit (ugyanúgy, mint az egész csapatét) gyorsan kiismerték az ellenfelek. Sőt a hiányosságait is, amelyre a némiképp sértődött Bastian Schweinsteiger világított rá: „Franck Ribéry támadásban általában remekül teljesít, viszont a többieknek kell helyette védekezniük…”
Ne legyenek illúzióink: a szócsaták folytatódnak, ha nem jönnek az eredmények.
De hogy a két sztárt olykor ok nélkül kritizálják, az a Bayern München Arisz Szaloniki elleni meccsén is bebizonyosodott: Luca Toni mesternégyesével egymaga lőtte tovább a bajorokat, az ugyancsak keresztűzbe kerülő Franck Ribéry pedig három gólpasszt adott.
Vajon ezek után befogja-e a száját Oliver Kahn?
