Az íróasztal mellett remekül taktikáztak
Reggel fél kilenckor kezdődött, és elmúlt fél három is, mire befejeződött.
A 2010-es világbajnoki selejtezők 1. számú csoportjának képviselői – rajtunk kívül a portugálok, svédek, dánok, albánok és máltaiak – hosszú órákon át egyezkedtek, alaposan kifacsarva egymás idegszálait, és amikor már-már úgy tűnt, hogy kialakult a végső program, valaki mindig előállt egy újabb kéréssel. Nehéz értekezleten vannak túl tehát a Magyar Labdarúgószövetség (MLSZ) vezetői, a lényeg viszont: Kisteleki István elnök, valamint Bienerth Gusztáv nemzetközi igazgató elégedetten állt fel a tárgyalóasztaltól. Feleslegesen rettegtünk attól, hogy a mi akaratunk nem fog érvényesülni Koppenhágában, hiszen „kishalak” vagyunk ahhoz, hogy beleszólhassunk a „cápák” harcába, ám az aggodalom ezúttal hiábavaló volt. Ugyanis a dánokkal kezdünk itthon, aztán Svédországba látogatunk, majd következik négy olyan mérkőzés, amelyet – ha valóban megcélozzuk a második pozíciót – kötelező megnyerni. Így aztán előfordulhat az is, hogy hat találkozó után, 2008 nyarán tizenhárom ponttal a csoport egyik előkelő helyén állunk, várva a biztató folytatást.
A tárgyalás befejeztével Kisteleki István közölte, hogy vasárnap három alapelvet tartottak szem előtt, és végül mindegyiket sikerült betartaniuk.
„Azt akartuk, hogy közepesen erős csapat ellen kezdjünk, majd a második fordulóban idegenben erős ellenfél következzék – mondta Kisteleki István. – Ezt követően pedig a selejtezők olyan szakasza jöhet, amelyben szorgosan gyűjtögethetjük a pontokat. A második elvünk is érvényesült, elértük, hogy jövő júniusban ne kelljen pályára lépnünk, ami, ismerve az utóbbi évek tapasztalatait, mindenképpen fontos volt. A hajrá előtt aztán hazai pályán két világhírű csapatot fogadhatunk egymás után. Azt hiszem, kívánni sem lehetett volna jobbat.”
Pedig nem sokon múlott, hogy végül ne a vakszerencse döntsön a csapatok sorsáról. Ha az értekezlet vége előtt fél órával a svédek nem bólintanak rá a kialakult programra, akkor fejre áll az addig kialakult összes kompromisszum, következhetett volna a mindenki által utált vaksorsolás.
„A svédek elégedettek voltak a menetrendjükkel, a portugáloké viszont nem tetszett nekik, így csak egy hajszálon múlott, hogy nem rúgták fel az addig kidolgozott programot – mesélte Kisteleki István. – Szerencsére nem kockáztatták a saját kedvező időbeosztásukat.”
Az MLSZ első emberének az értekezlet után az volt az első dolga, hogy értesítse Várhidi Pétert a kedvező fejleményekről.
Ám hogy aztán vele, vagy egy másik szövetségi kapitánnyal vág-e neki a selejtezőknek a válogatott, az már más kérdés…
