„Fontos, hogy újra csatár lehetek!”

Az afrikai csatár két és fél éves szerződést kötött a korábban Balog Tibort, Hajnal Tamást és Vanczák Vilmost is foglalkoztató, a belga bajnokságban jelenleg a 16. helyen szerénykedő együttessel.

Megkönnyebbült?

Azt azért nem mondanám – válaszolta Ibrahima Sidibe. – Most még vegyes érzéseim vannak. Örülök a belga lehetőségnek, de tudja, hogy van ez, nem szeretek búcsúzkodni. Túl érzelgős ember vagyok hozzá. Viszont azt sem tagadom, nem bánom, hogy végre eldőlt a sorsom.

Mindenáron elvágyott Magyarországról?

Igen. Szerettem Debrecenben futballozni, de most úgy éreztem, itt az ideje a váltásnak.

Pláne, hogy már ideérkezésekor is tudta: a Loki csupán ugródeszka a számára…

És így is lett. Szinte tökéletesen beigazolódtak a terveim, hiszen Debrecenben rengeteget fejlődtem, az első két évben rugdostam a gólokat, megmutattam, mire vagyok képes. Azt hiszem, annak idején jobb helyre nem is szerződhettem volna. Más kérdés, hogy az elmúlt ősz már nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. De úgy érzem, ebben nem csak én vagyok a hibás. El kell fogadni, nekem nem a védelem bal oldalán, hanem a csatársorban van a helyem.

Közölte ezt egyszer is Miroslav Beránekkel?

Nem. De mit mondhattam volna neki?

Ha nem csatárként számít rám, akkor nem vagyok hajlandó a csapatban játszani? Akkor az ősszel talán végig a kispadon ülök. Ezt

nem kockáztathattam meg.

Persze Herczeg Andrásnál minden bizonnyal ismét támadó lettem volna, de ezen már végképp felesleges keseregni. Maradjunk annyiban, valóban furcsa volt ez a fél év a számomra. Pedig ha az ősszel is lőttem volna tíz-tizenkét gólt, lehet, hogy most jobb csapatba szerződhettem volna.

Ha már szóba hozta:nem túl kis csapat a SintTruiden Ibrahima Sidibe számára?

Elégedett vagyok a kérőmmel. Tudom, nem ez a világ legjobb együttese, ám mégiscsak a belga élvonalban szerepel. Ugyan a csapat pocsékul áll a bajnokságban, a klub vezetői már a jövőt építgetik, és nagy célokat tűztek az együttes elé. Ebben az évben mindenképpen bent kell maradni az élvonalban, a következő idényben pedig ismét erős középcsapattá kell válnunk. Éppen ezért rajtam kívül több játékost szerződtettek, minden csapatrészbe érkeztek új labdarúgók.

Csak a rend kedvéért kérdezem: védő vagy csatár lesz?

Gondolhatja! Fontos, hogy újra támadhatok. Ezt már a tárgyalások elején tisztáztam. Ha nem így lett volna, most aligha lennék a Sint-Truiden játékosa.

Szerdán már Belgiumban van jelenése, így túl sok ideje valóban nem maradt a búcsúzkodásra.

Kedden még kint voltam a pályán, a délutáni edzést követően pedig mindenkitől elköszöntem . Jó lett volna legalább egy búcsúpartit összehozni, de erre most sajnos valóban nem jutott idő. A srácok megértették a döntésemet, hiszen mindenki belátta, fiatalabb nem leszek már, huszonhét évesen gondolnom kell a jövőmre, a családomra. De az biztos: Debrecen valóban örök szerelem marad a számomra.